Mással is mindig előfordul, hogy ő a legrendesebb egy munkahelyen de mindig igyekeznek becsmérelni, befeketíteni, mindent ordas hazugságot rákenni?

Nem viselkedem egoista módjára úgyhogy sose akarnak kikészíteni.

Általában ez így van, ezért kell önbizalommal teli viselkedést felvenni.

Az első válaszoló egy igazi patkány! Utállak b+!

Nem. El kellene már felejteni azt, hogy akit mindenki utál, arra csak irigyek. Valószínűleg vagy szakmailag vagy emberileg szar vagy. Pont.

Sokszor érzek én is hasonlót, de az ember olyan, hogy amikor rájön az "önsajnálat", akkor képes olyan történések mögé is beképzelni dolgokat, amelyről utóbb derül ki, hogy semmi alapja nem volt. Pont tegnap előtt jártam úgy, hogy elkezdtem magamban dohogni - az első gondolatom szerint "bele kontárkodott valaki a munkámba", - később viszont kiderült, hogy szimplán csak elfelejtkeztem arról a körülményről, hogy a "belekontárkodást" én követtem el soron kívül és valamiért elfelejtettem egy időre. Felsóhajtva "töröltem meg a homlokomat", amikor rájöttem, hogy mi a valóság - és hálást adtam annak, hogy bölcsen hallgattam egy ideig a dologról, nem csináltam teljesen feleslegesen egy balhét! Igen kínosan éreztem magamat magam előtt és le is vontam a következtetést, - hogy nem szabad "egyből ugrani", ha valami olyan történik, ami elsőre kellemetlen nekünk. A jelenség, - amelyet vázoltál a kifejtésben, - ettől még létezik, de óvatosan kell kezelni, mert szerezhet az ember magának úgy is ellenségeket, hogy valójában ő volt a történet negatív pólusa! Pozitív, ha az ember felismeri ezeket és jól működik az önkritikája, elismeri, ha "nála mentek el otthonról", - sok emberben azonban be van söpörve a jól működő önismeret szőnyege alá, ha nem működik jól az önértékelés, nem ismeri el, ha hibázott, inkább csetepatézik vég nélkül.