Miért nem olyan szakmát választanak az emberek, amit el is tudnak végezni?

Mert a legtöbben nem gondolkodnak távlatokban.

Eredendően minden gyermek vágyik a tanulásra, a világ minél alaposabb megismerésére. Aztán ezt a vágyát legtöbbször sikeresen kiirtják. Akár a környezete, akár a családja, de sokszor maga az iskolarendszer. Mert apa egyfolytában azt sulykolja, hogy ő már 14 éves korától dolgozott, "mi a sz..nak kellene tanulni?" Vagy mert anyának is 8 általánosa van, és mégis minimális munkával megkeresi a betevőt, csak hát néha szét kell tennie a lábát a főnöknek. Sokak előtt egyáltalán nincs pozitív példa, és mivel emellett a tanulásra, megismerésre való vágyat is kiölték belőle má 7-8 éves korára, így nem fog 12 évesen azon agyalni, hogy most kéne megalapoznom a jövőmet, most kéne odatennem magam, hogy 30 évesen ne nettó utálattal menjek be dolgozni.

A másik szempont az információ hiánya. Egy 14 éves, amikor be kell adni a továbbtanulási papírokat, hogyan döntsön felelősségteljesen, amikor legjobb esetben is csak közvetett információi vannak az adott szakmáról? Ez egyszerűen nem kivitelezhető. Egy 14 éves még nagyon gyerek. Lehet, hogy akkor éppen van valami, ami hű, de nagyon tetszik neki, de fél év múlva meg már más lesz az, amivel szívesebben foglalkozna. Ráadásul a továbbtanulást jogilag a szülő dönti el. Jobb esetben persze figyelembe veszi a gyereke döntését, de sajnos nagyon sok esetben már itt félresiklik a pályájuk.

Meg persze vannak olyan helyzetek is, amikor valaki csak bizonyos előnyök (pl. állítólagos magas fizetés) miatt választ egy pályát. Sokan ezért vágnak bele például az informatikusi szakmába. Aztán hiába semmi tehetségük hozzá, valahogy átbukdácsolnak, mert hát el kell végezni, hiszen ebben van a nagy pénz. Aztán meg csalódnak.

#1 pedig azért mondott hülyeséget, mert senki nem látja előre, hogy mi lesz 20-30-40 év múlva. Inkább arra kellene a jelen, és az elkövetkezendő generációknak törekedni, hogy szükség esetén képesek legyenek alkalmazkodni a változó követelményekhez.