Milyen szempontokat vennèl figyelembe, mielőtt döntenèl?

Pont ezeket amit felsoroltál, ha nincs kapcsolat, sem kisállat, sem hitel ami jobban helyhez kötne, akkor én biztos kapnék a lehetőségen (már ha az ottani bérezés több vagy annyi mint a jelenlegi), spanyol pedig nincs olyan messze, úgyhogy a családhoz is viszonylag haza tudnál látogatni, illetve ők is hozzád.

Esetleg még annyi, hogy mennyire tudod a nyelveket, de ha felkínáltak egy ilyen lehetőséget gyanítom az angol biztos megy.

Ha csak ezeket a szempontokat nézzük, én is mennék. De ez én vagyok.

Valami visszatartó erő csak van benned mélyen, ami miatt kérdéses a dolog. Erre kellene ráismerni. Írd le egy papírra, ha segít, két oszlopba.

Az ellenérvek esetleg nálam! ezek lehetnek:

1. idegen emberek, magány- van facebook, biztos vannak magyar csoportok

2. nem tudom magam kifejezni érthetően- ez a fejemben van, van fordító is, kézzel, lábbal, mutogatva is elmagyarázok, ha úgy van

3. betegségek- van ott is orvos

Tehát az én negatívumaim sem olyanok, amikre ne lehetne megoldás.

Előbb ismerkedj meg a spanyol kultúrával és a leendő bennszülöttek tömegével.Szomszédi környezettel, ezt a google is megmutatja...

A jogi-hatósági-egészségügyi háttérrel...napi hírekről...stb.

Egy munkáért országot váltani huszárosan egy spontán dumából adódóan minden céges-hivatalos ajánlat nélkül...kb olyan, mint ha az ottani megasztárért rajonganál és puszit küldenek, majd szaladsz.

Ha nem jön be, cuccolsz vissza?.., ha tudsz-engednek:DDD

Lehet csak egy balek vagy, hiszen nagy cég, sok kis fogaskerék és néha ezeket beáldozzák probléma esetén:)))

Nem venném komolyan az ilyen főnöki büfögéseket...

4-es vagyok. Szeretek filozofálgatni. Nyugodtan kontrázz rá, hibázhatok én is, de a válaszodból úgy érzem, hogy onnan jön a kétely, hogy úgy érzed a sok rossz után, amit végülis megoldottál az életed során, nem érted, hogy miért érdemelsz ilyen könnyen jót.

Ez valóban csak a fejünkben van sok esetben, hozott, tanult gondolati mintákból.

Egy másik példával talán egyszerűbb.

A nők (én is sokszor), mikor megdícsérik őket, mondjuk a hajukat, öltözéküket, cipőjüket, egyből beindul a védekezés. "Á, hagyjad már, kínaiban vettem, 3000 Forintért, ugyan már, 500 Ft-ért turiztam, dehogy jó a hajam, olyan lapos, stb." Valahogy nem akarjuk elfogadni, és hogy nekünk jár a jó, és azt mondani, hogy köszönöm, én is úgy érzem, ez jó választás volt, nekem is tetszik.

Egyből a hátsó szándékot keressük, meg mit fognak gondolni, ha én jól érzem magam, stb. Nem hisszük el, hogy jót is érdemlünk. Pedig de.

Sok sikert kívánok és persze nagyon irigy vagyok. Spanyolország. 😁💓