Mit csináljak, hogy ne idegesítsen a kolléganő?

Újak vagyunk egy cégnél többen. Amikor kiadnak valami tananyagot akkor egyből be tudja magolni és mindent magolva tanul, mondta hogy úgy nem tud megjegyezni semmit ha csak látja és megmutatják hanem legyen leírva. Ő írta a legjobb vizsgákat, de mégis ő izgult a legjobban. Én az egyik legrosszabbat a sikeres határon belül, mégsem izgultam, ez nem egy műtét vagy háború vagy mit tudom én mi! És ha van valami olyan kérdés ami nem volt leírva hanem kikövetkeztethető jön az, hogy "ez nem volt leírva", vagy "a jegyzetben ez máshogy van leírva" (nyilván mert X év alatt változott és szóban mondták el az oktatáson...)

Számítógépes rendszerben fogunk dolgozni, és én abban pont jó vagyok egyszer megcsinálok valamit utána emlékszek rá hogy mikor hova kell kattintani, de sokszor új rendszerben is elboldogulok (az előző munkahelyen ha valami IT probléma volt vagy újítás mindig rámbízták, mert az egy kis cég volt, ez egy multi)

És most hogy odakerültünk már kvázi a gyakorlati feladatokhoz, nem tudott olyan dolgokat, hogy chrome, számológép, tálca és sokszor rosszra kattint. Megmondom őszintén lehet hogy rossz ember vagyok, de ez a kettő párosítás engem zavar illetve, hogy kapkod meg izgul és az ilyen átragad a nyugodt emberekre is.

Nekem sokszor szóvá teszik, hogy fogalmakat vagy olyan dolgokat nem tanultam meg amik szerintem majd extrák lesznek és a napi munkavégzés során ha nem tudom akkor megkérdezek valakit vagy megnézem a megfelelő helyen és aztán tudni fogom. De ha valaki megkérdezi melyik a chrome? Az nem gáz?

Én nekem is biztos van valami bajom mert a fejemben a "RAM"-ot nem tudom olyan felesleges dolgokkal terhelni mint a bemagolás, mikor sok normális gondolatom és megoldandó problémám van, már az általános iskolában is így volt. Az egész érettségiig egy füzetem volt a suliban, sosem nyitottam ki könyvet. Nem vagyok nagyképű, de piszkosul jó eszem van, viszont nagyon lusta ember vagyok. És idegesít aki szorgalmas (suliban ahogy mondtam: stréber). A másik ami idegesít még az aggódás, ahogy Csernus Imre egyszer mondta: Minek aggódok egy olyan dolog bekövetkezése miatt, ami még be sem következett?