Mi hiányozhat vajon? Élnél így a pároddal?

Teljesen fasultnak érzem magam, olyan vagyok mint egy robot. Minden nap ugyanaz.

Szüleim vállalkozásában dolgozok tesómmal, hol együtt hol egyedül az üzletben. Nem megy rosszul de mivel kereskedelem így ingadozó és van hogy csak ülök és várok.

Mivel műkörmös és szépségipari terméket árulunk nővérem jobban érdekli ez mint engem. Én csak kipakolom ami jön, meg várom a vevőt, persze néha port törlök stb de nem érzem magam úgy hogy a helyemen lennék.

Amikor más munkát kerestem jöttek a szüleim h ne menjek, meg a sajatod csinálod stb. és nagyon sokat segítenek így maradtam annak ellenére hogy tudják h nem érdekel igazán meg kellemetlen nekem hogy nem tudok válaszolni pl a sminkkel kapcsolatban stb..de igazából nem érdekli őket.

Ebben a munkában ragadtam.

De van hogy apu mondja menjek vele kamiont kísérni. Ennek se látom értelmét mivel csak ülök mellette vagy beszélgettünk néha. Jogsim nem lehet, így semmit nem csinálok 10 órán át mellette kb..

Mivel gyengénlátó vagyok így erősen korlátozott vagyok , nem akármi lehet a munkám. Hál istennek ellátom magam stb de ez korlátoz azért.

Azt csinálom amit mondanak, mert hiába mondok bármit nem igazán érdekli őket es mindig az volt a szoveg h " ez egy munkahely ". Ha menni akartam ne mert a tiéd is, meg ne idegen kapjon fizetést, másnak meg azt mondják h inkább az eszével keressen pénzt,meg miért nem csinálja ezt vagy azt..

Van előnye az egésznek tény de vlhogy nem tudom mit tegyek. Igazán nem tudom merre tartok, csak élem a napokat.

Úgy neveltek h a család osszetart és segíti egymást. Ha egy dolgozik mindenki segít és lehet utána pihenni. Sokszor beosztják az időm anélkül h szólnának előre vagy rá kérdeznének h megoldható e.

Persze fizetést kapok, meg van máshonnan is bevételem de az a szemem miatt jár.