Minden tanár mebánja, hogy tanár lesz?

Nekem azt mondták már eleve, hogy ne legyek tanár, de mégis az akartam lenni. Mondtak jó lehetőséget, hogy az életpálya modell majd védeni fogja a tanárokat, csak csináljuk végig. Végig csinálnám, ha tudnám, melyik intézmény, cég ad lehetőséget arra hogy oktathassak, vagy indítom saját vállalkozásomat. Ez jelenleg akadályozva van, így online oktattam.

De nagyon rossz dolgot tapasztaltam, a tanárokat és engem is alábecsülték és sértegetnek minket.

Így nem éri meg tanárnak lenni.

Félreértik a tanári életpálya modellt.

Nem azt jelenti, hogy az illető modell, hanem hogy életútja nem ér véget a korábbi tanulással, kutatási és fejlesztési tevékenységeket teljesítenek, példamutatóan élnek, vagy legalábbis hibáikat kijavítják, a legjobbra igyekeznek, mint teljesítményszint. Lásd jól: több szakma átfogó ismerete, tudjon róla beszélni, a szakmában megfelelő terméket, tárgyat készíteni, vagy alkotni. Beszélni arról, hogyan készült a termék és valahogy képes önmagát és kollégáit is megvédeni.

Bizonyos szempontból igen. Tudtam, hogy kevés lesz a pénz és hogy sok munkával meg nagy felelősséggel jár, de azt nem, hogy mindenkinek mi leszünk a lábtörlői.

Nagyon fáj, hogy már nincs becsülete ennek a hivatásnak és hogy a közemberek a hivatalos kormányzati állásponttal egybevágóan próbálnak minket a sárba tiporni. A szakmaiatlan döntéshozatal, ami a fejünk fölött történik egyszerűen ledöbbent és elkeserít.

Ami miatt nem bántam meg, az maga a szakma esszenciája - a tanítás. Imádom, amikor magyarázhatok, mikor a tanulóim önmaguk fedezik fel és fogalmazzák meg az összefüggéseket, felemelő látni a fejlődésüket, hozzájárulni a sikereikhez. A flow élményhez nincs hasonló, szerencsére sokszor megélhetem.

Sajnos ebből viszont nehéz megélni, jövőt építeni, családot tervezni. Maximálisan teljesíteni minden nap, miközben vannak, akiknek sosem leszel elég jó. Hallgatni, olvasni a fröccsögést és az uszítást, végignézni egy fontos hivatás leépítését. Rossz tudni, hogy egy ilyen felelősségel és ennyi belefektetett idővel járó munka sem anyagilag, sem alapból nincs megbecsülve.

26/N, tanító

Igazából, annyira nem kilátástalan a helyzet egy tanár diplomával.

Például elég sok a privát nyelviskola Magyarországon.

Aztán, a matektanárok, fizikatanárokat sem kell félteni.

De, véleményem szerint, létre fognak jönni alapítványi intézmények,ahol a tanárok magasabb bért kapnak majd, mint az állami intézményekben.Persze, tandíj is lesz.

Nem bántam meg, már abbahagytam a pályát, azóta nem érdekel, nálam ez így soha nem jött fel, hogy megbántam-e vagy sem. Ha szóba kerül, hogy van ilyen végzettségem, plusz dolognak tartom.

A cégben, ahol dolgozom, olyan értelemben jól jön, hogy vannak bizonyos dolgok, amik előnyömre válnak miatta. Pl. amikor teamben dolgozunk, akkor észrevettem, hogy sokszor hiába van a többieknek információik, azért akad a közös munka, mert nem tudják jól átadni, nem tudnak magyarázni stb. Nálam ilyen problémák nincsenek, sőt... Ha új ember jön, általában én karolom fel, én tanítom be, ezeket direkt rám bízzák, mert tudják, hogy át tudom neki adni. Van egy csomó "trükköm", amit még tanár koromból hoztam a csoportmunkák kapcsán, konfliktuskezelés, és az iskolai csoportmunkáknak egyéb dolgai (szervezés, facilitálás, együttműködés), amit ki tudok használni a munkámban is. De vannak egyéb skillek is, nem ijedek meg, ha sok ember előtt kell beszélnem stb.

Szóval én nem mondanám, hogy megbántam, ha ma is tanítanék, akkor biztos bánnám...