Munkahelyükre bejáró emberek, akik akár 1+ órát is munkába utazással töltenek, hogyan képesek elfogadni azt, hogy csak az utazásuk egy teljes munkanapnyi időt igénybe vesz, gyakorlatilag a szabadidejük jelentős részét rááldozva, fizetetlenül?

Hetente 13 órát töltök tömegközlekedési eszközön, plusz 5-8 órát várakozással, hogy eljussak melózni, és haza is érjek.

Autóval heti 6.5 óra lenne.

Viszont jól fizet a melóm, így bevállalom az utazgatást. Az autóm sajnos totálkárra tört, mert belém jöttek, egyelőre gyűjtök egy másikra. Plusz a családomat is el kell tartanom, így ez a fő motiváció.

Én ezért is döntöttem úgy, hogy többet senki nem osztja be az én időmet, mert nekem ez (sem) felel meg. Többet érek ettől.

Ezt választják az emberek, nem magától alakul így, hogy el kelljen fogadni. Nyilván jó így nekik.

Mert nincs igényük szabadidőre.

Akinek van, az nem vállal be ilyet.

Hidd el, sokan elégedettek azzal, hogy esznek, fekszenek, dolgoznak, mint egy ősember.