Tegnap kezdtem egy új munkahelyen, és eléggé elcsodálkoztam. Máshol is így van?
Az előzmények: az első munkahelyem egy multinál volt kerek 15 évvel ezelőtt. Csupa fiatal volt, óriási társasági élet, nagy röhögések, közös kocsmázások stb. Persze ennek megvolt az árnyoldala is, a pletykálkodásokkal, kiközösítésekkel. Sajnos a végén én is így jártam, másfél év után rossz szájízzel hagytam ott őket, de azért fűz oda sok vidám emlék még így is.
Aztán történt sok minden, itthon neveltem évekig a gyerekeimet, dolgozgattam mindenféle helyeken, de azok egész más hangulatú, kis cégek voltak, az elmúlt 4 évben pedig teljesen home office voltam. Kicsit hiányzott a kollegák társasága, elég magányos tud ez lenni így, ezért nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy egy olyan pozíciót kaptam, amihez be kell járni újra.
Tehát eddig két napja vagyok itt, és döbbenten tapasztalom, hogy az emberek nem szólnak egymáshoz. Egy nagy, nyitott légterű irodában vagyunk, ahol mindenki csak pötyög. Megérkeztem, leültettek, a HR-es elém tolta a papírokat, de nem mutattak be a kollegáknak, és senki nem kérdezte, hogy amúgy ki vagyok. De mondom, nem csak felém ilyen könyönyösek, hanem egymás felé is. Az egyik kollega megkérdezte, valakinek van-e kedve kávézni menni, épp csak elmorogták, hogy "nem, kösz."
Tudom, vannak, akik szerint "örüljek neki", de nekem ez olyan furcsa. Ennyit változott 15 év alatt a világ? Vagy csak ez a hely ilyen elcseszett?
válasza: válasza:Mindenhol más szerintem. Én pl voltam olyan helyen is, ahol egész nap pofáztunk, meg olyanon is, hogyha valaki hozzászólt a másikhoz, az is csak munka kapcsán volt.
Amúgy én ezért szeretem (szeretném :() a teljes home officet, mert akkor se jópofizni nem kell, ha nem akarok, se csöndben ülni, amikor beszélni akarok, mert otthonról dolgozik a párom.
válasza: válasza: válasza:A szélsőségekkel van a probléma!
Az egyik merev álláspont szerint "Nem jópofizni járnak be az emberek a munkahelyre, hanem dolgozni!", a másik szerint "Könnyebben eltelik a munkaidő családias légkörben!", - de a családias alatt itt azt kell érteni, hogy a munkaidő 80 %-a másoknak rendelkezésre állással, jópofizással, értelmetlen, tartalmatlan locsogás egyetértő bólogatásokkal kísért meghallgatásával, erőltetett, periodikusan ismétlődő képmutatással, mások szisztematikus protokollok mentén zajló kibeszélésével, mocskolásával telik.
Mind a kettő véglet - és sok ember csak szélsőségekben képes gondolkodni, még csak hajlandóságot sem mutat arra, hogy mást próbáljon ki!
Ez nem tegnapi és még csak nem is magyar találmány, - az már más kérdés, hogy itt olyan szinten gyűlöli magyar a magyart, hogy túlzottan felerősödött formában köszön vissza a hétköznapi agresszivitás az emberekre. Sokan ebbe fáradnak el inkább, nem is annyira a napi munkában!
Aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy kiegyensúlyozott légkörben dolgozhat, sokkal kevésbé érzi magát fáradnak munka után és sokkal elégedettebb is szokott lenni a napi szinten elvégzett munka eredményeivel. De sajnos nem kívánság műsor az élet eme szegmense! :(
Sokat számít, ha egy munkahely vezetősége következetesen fellép a demoralizáló, légkört romboló emberekkel szemben, - mert az a közösség összteljesítményén is egyértelműen meglátszik.
Ott a legnagyobb a munkavállalók vándorlásának aránya, ahol az alacsony bérezéssel párhuzamban nem figyelnek erre sem a főnökök, - azt hiszik, hogy az a jó stratégia, ha engedik, hogy az emberek egymást őröljék fel a napi csetepatéikkal. Pedig ez a munkától von el figyelmet és energiát...
válasza:Nem, nincs így, csak Te fogtál ki egy nem neked való helyet.
Amúgy én cserélnék veled. Nálunk megy az irodákban a nonstop pletykálkodás, üvöltözés, röhögés, néha még zenebömböltetés is. A vezetőség nem tesz semmit.
válasza: válasza:Ahány munkahely, annyi szopás.
Nálunk is mindenki hallgat, vagy nagyon ritkán szólunk egymáshoz.
Van, aki fül vagy fejhallgatóban ül a laptop előtt és úgy végzi a munkát.
Na, ezért van nagyobb összetartás pl. egy autószerelő műhelyben, mert ott kommunikálnak is egymással az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!