Első nap a munkahelyen. Állandó mosoly vagy letargikus arckifejezés?

Sziasztok!

Holnap kezdek, és már előre félek, többek között az arckifejezésem miatt. Vagy szándékosan fenntartom a mosolyt, ami legyünk őszinték, eléggé erőltetett lenne, vagy nem csinálom, de akkor... Az alap arckifejezésem olyan lett az elmúlt tíz évben, hogy az emberek megkérdezik, minden van-e. A fodrász megkérdezte, a Sparban dolgozó hölgy megkérdezte, anno az iskolában a tanáraim megkérdezték, az osztálytársak is, még az új felettesem is megkérdezte, amikor elintéztük a papírmunkát és elfelejtettem figyelni az arcomra. Általában el tudom kerülni ezeket a helyzeteket azzal, hogy maszkot hordok, de munkahelyen aligha venné ki jól magát, így viszont nem tudom, mit csináljak, hogy jó legyen. Zömében letargikus, némileg unott. Ez azért nem túl jó kombináció. De melyik a jobb? Szó szerint, ha egy pillanatban nem figyelek a mosolygásra, úgy néz ki, mint akinek egyik pillanatról a másikra összedőlt a világa. Nagyon zavaró, én meg állandóan magyarázkodom, hogy nem, nincsen semmi, nem vagyok szomorú. Vannak gondjaim, igen, de amikor nem gondolok ezekre, sőt jó hangulatban vagyok, akkor is kiül rám és kérdezik, hogy mi a baj.