Miért kezelik úgy a legtöbb cégnél a munkáltatók az alkalmazottaikat, mintha a tulajdonuk lenne?

Erre a legtöbb vezető hajlamos, azt fogják amúgy is terhelni, akinek a munkájára lehet számítani, mert igényes, megbízható.

Van aki terrorizál, van aki agyondícsér és ebben a köntösben teszi ezt.

Volt már több főnököm, ez csak egyre rosszabb a közösségi csatornák megjelenésével, mert rád írhat este 10-kor is akár bárki.

Én arra jöttem rá, hogy a határaimat nekem kell megszabni.

Teljesen felesleges eljutni addig, hogy rá kelljen borítani az asztalt a főnökre.

Ha nagyon jó munkaerő vagy és ezt már bizonyítottad, megteheted, hogy jelzed, hogy a Messenger üzeneteket munkaidő után nem fogod elolvasni, illetve sürgős esetben elérhető vagy telefonon, de ami várhat, azt hagyjuk a hivatalos fórumokra másnapra. Ha ez nem segít, tiltsd ki Messengerből akár a főnököt is. De jobb már az elején kialakítani, hogy ott sose érjen el, mert nem tudhatod, ki mennyire él ezzel vissza.

A céges telefont kapcsold ki munkaidő után.

Én nem vagyok egy merev dolgozó és tisztában vagyok azzal, hogy nekem is előnyös bizonyos rugalmasság, szóval semmi bajom azzal, ha időnként túlórázni kell. De amikor ez rendszeressé válik, illetve csak én éjszakázok, miközben a főnökség pihen, akkor azt már elég rosszul viselem és előfordult már, hogy jeleztem, hogy ez így túl sok.

Volt, amikor még nem voltam elég tapasztalt, rám sóztak egy olyan feladatot, ami óriási pénzügyi felelősséggel járt és állandó túlórával, stresszel. Nem volt választásom, de ma már nem mennék bele.

Megfizettem a tanulópénzt. Ma már teljesen asszertíven azt tudom mondani egy aránytalan stresszel vagy rengeteg túlórával járó feladatra, hogy ez aránytalan munkaterheléssel járna és nem vállalom. Nem félek jelezni azt sem, hogy akkor felmondok, ha ezt tovább erőltetik. Hozzáteszem, azért tényleg általában arra pakolnak, akire lehet, mert jól végzi a dolgát, épp ezért szerintem megteheti, hogy meghúzza a határait, ezért nem lesz elküldve. A főnökségnek is jó, ha egy kicsit rákényszerülnek arra, hogy ne vállalják túl magukat.

Nekem nagyon jó főnököm van, de sokféle volt. Ő is hajlamos arra, hogy túlvállalja magát, de az se mindegy, hogy ő magával szemben is ilyen, mert van olyan főnök is, aki csak másokat ugráltat, ő meg átlébecolja a napot. Utóbbival nem tudok asszertív lenni. De már azt is megtanultam, ki az a főnöktípus, akivel nem fogok kijönni és nem pazarolok el éveket olyan helyen, ahol emiatt folyamatos mobbing van. Ha a főnök úgy hajcsár, hogy saját magával szemben is az elsősorban, azt tudom tisztelni és teljesen jól működik az, hogy megbeszéljük, ha valami már túl sok.

Ha az ember nem húzza meg a határait, akkor berángatható lesz szabi alatt is, munkaidőn túl is. Ezt úgy írom, hogy néha erre is szükség lehet, de van akivel ezt rendszeresen megteszik úgy, hogy valójában a felmerülő probléma megoldható lett volna másnap is vagy más is meg tudta volna oldani. Ilyenkor az van, hogy neki is meg kell húzni a saját határait. Nem mindenki veszi észre, hogy átlépte a határt és helyetted senki nem fogja meghúzni a saját határodat.

Persze ha semmire nem becsülöd magad, azt ki szokták használni, de amint becsülni kezded magad, elkezdenek ugyanezek az emberek értékelni és kevésbé kihasználni. Ehhez fontos, hogy a határ meghúzása ne agresszív módon történjen. Ha másként nem megy, csak agresszív módon, az hosszútávon úgysem egy jó munkahely.

"Mert az alkalmazottak hagyják."

Ekkora áldozathibáztatást. Büntetni kéne az ilyet.

2! Ugye? Milyen már, hogy az alkalmazottak szolgalelkűsége kihasználásra ösztönözi szegény jóra való derék munkáltatókat, akiknek maguktól eszükbe sem jutna kizsákmányolni, sem kisajátítani, sem rátelepedni az alkalmazottaikra, de ezek a gyáva és gyarló alkalmazottak ki triggerelik belőlük a szolga lelkűségükkel, megfelelései kényszerükkel és bizonyítási vágyukkal, olyan kifogásokkal magyarázva, hogy a törvény túlzottan védi a munkáltatókat és kiszolgáltatja nekik a munkavállalókat, kiszedve a kezükből minden védelmet, és félnek hogy nem találnak máshol állást és utcára kerülnek, nem?

#irónia

Kellett nektek kapitalizmus :D

Egyébként ennek az oka, hogy munkáltató főnök is többnyire csak szociopata/pszichopata/ nárcisztikus vagy más kegyetlen empátiahiányos személyiségzavarban szenvedőből kerül ki.

Kezdjük el korlátozni az empátia hiányos emberek felemelkedését a kapitalizmusban és jobb világ jön el!