Melyik a legrosszabb munkahely ezek közül? Szociális gondozó, eladó, vagy gyári munka?

Szerintem a szociális munka. Nagyon nehéz eredményt elérni, érzelmileg is nagyon megterhelő, néha veszélyes is lehet és meg sem fizetik (de messze nem!).

A gyári munka már nem az, mint 50 éve volt, hogy kék munkásruhában, kukissapkával a fejeden egy széttaposott surranóban, cigivel a szád szélén esztergálsz egész nap. Viszont baromi egyhangú lehet. Keresni jól lehet vele (főleg ha van is hozzá végzettséged, és nem csak az operátori, de magasabban kvalifikált munkák is elérhőtek számodra). A műszakolás viszont sokaknak nem jön be.

Az eladó munkarendje is fel van borulva (boltokba kell valaki hétvégén, kora reggel, vagy késő este is), sok pakolás-rakodás-takarítás is van benne, a kasszázásról (kasszafelelősséggel!) nem is beszélve. Az emberek pedig hülyék, bolondok, akaratosak, indulatosak, türelmetlenek, és úgy általában is bunkók. Sok embernek ez teszi nehézzé. Kereset szempontjából viszont nem rossz, normális boltokban a fluktuáció sem nagy (éveken át ugyanaz a csapat, olyan rossz nem lehet, ha nem menekülnek onnan...).

Egyiket se dolgoztam még. Eladói munka lehet a leglazább, legkönnyebb. Gyárban robotolsz, rabszolga vagy, esetleg tűrni kell az áskálódást munkatársaktól. Gondozó általában beteg időseket ápol, aki már nem tud gondoskodni magáról. Én ezt választanám. Biztos hogy nem könnyű, mert ehhez meg gyomor kell, ha pl. bepisil, bekakil az illető, viszont cserébe meg nincs akkora stressz és ha szerencséd van (pl. nincs demenciája, stb) akkor jó lesz a kapcsolat közöttetek.

Biztos van olyan, aki gyerekeket gondoz, szerintem neki azért sokkal könnyebb lehet a dolga, mint egy felnőttel.

Attól függ, hogy milyen típus vagy. Az eladóság a helytől függően pokoli lehet, a kevert műszakokkal a rengeteg állással és kötekedő vevőkkel.

A gyári munkánál engem a monotonitás zavarna és nem érezném, hogy számít a jelenlétem.

A szociális munka viszont kellő idealizmussal és empátiával nehéz, de igazán hasznosnak érezhető munka. Viszont csak hivatástudattal ajánlott.

Nehéz-, de egyben köönnyű kérdés is:

Magyarok vagyunk, eléggé harcos, beképzelt nép, így minden munkahelyen a harcoskodás megy. Még a szociális területen is...

Szociális gondozó: kevés elérhető eredmény, a Tv.-eknek megfelelően kell lépned, de a dolgozót nem feltétlen védi semmi sem meg. Az érintettek állandó elvárásai felőrlik az embert.

eladó: egy mai vásárlónak csak elvárásai vannak Teljesíteni kell, mert különben feljelent, ha nincs gumicukor tészta helyett - csak egy sarkos példa. Itt is a zemberek (h)arcoskodása a probléma.

gyári munka: nincsenek elfogadva a tudásuk vagy épp egymást szedik szét a balkáni stílusukkal...