Miért van az hogy a munkahelyi szünet lehoz az életemről is?(irodai)

Amikor dolgozom, gondolkodom, elemzek, kimutatásokat készítek, egyeztetek jogászokkal, cégekkel, szerződésekről, intéznivalókról, követem a gépkocsi elszámolásokat is(mert munkakörömön kívül is mindent is csinálnom kell), céges autók karbantartását, vizsgálatait, eurotax értékeit, biztonsági viusgálatokat mérek fel arra is szerződünk, környezetvédelmi miegymasra is, navos beszámolok adatszolgáltatások is mennek, meg ilyenek.

Tündérke módon elvagyok a feladatimmal, intézem csinálom, szinte azt se tudom kint süt e a nap vagy nem, elmélyülök ezekben. (A magán intéznivaloim(ügyvédek bíróság külföldi pénzek eeszt orvosok pályázni máshelyekre oktatás,nmeg ezer millio intéznivaló) meg ezek mellett csúsznak, határidőket lépek túl, anyagi károm van meg stb, mert nem fér már bele az egészbe és idegesít is, hogy mindig van vmi sz.r az életemben.(nem is értem mások hogy érnek rá dolgozni mikor 6 ezer helyre kene rohangálnom a bankoktól kezdve a közműveken át az orvosok is meg minden egyéb mindig 1 napra is 5 felé kéne szakadnom a szabik ezekkel mennek el amik felgyűlnek mert munka mellett nem tudtam intézni és soha nincs vége?)

Na és ebben a kis szürke életkémben a munkahelyen, megesik pl hogy egyeztetnem kell más részlegekkel irodákkal, karbantartókkal, ami néha átmegy kényszerű small talkba is(merthát emberek közt dolgozunk), néha egy egy kávé, mélyebb beszélgetések tervekről célokról vagy vmi személyesebb is, kedveskedések vagy empátia, és na ilyenkor rájövök arra, hogy bakker kint süt a nap, de mi itt bent rohadunk, hogy ezeregy mindent lehetne csinálni az életben, vagy inni bulizni őrültködni is vagy gyorsulásikon lenni vagy motoros partykon, "odaát" van az élet, a "falakon túl", és ha nem kellene dolgozni valójában élnék is(ugyanis este 6 kor munka után nekem az sincs, kaja furdes alvás van), a munka miatti nulla szoc.kapcsolatok miatt meg hétvégén sincs akit csak fel tudnék hívni az se)és szóval szabályosan bedepressziózom a munkahelyi szünetekben, amiután már kínnal ülök vissza a géphez, és irtó nehéz visszaszellemülni a kimutatásokba, egyebekbe.

Miért törhet rám egy egy kollegákkal való kávézások beszélgetések alatt az, mintha vmi fogolytáborban lennék betonplatzon a rabtársakkal, és az hogy dolgozunk, az kb ugyanaz, mint amikor bolondok mászkálnak körbe körbe egy gumiszobában közben a kényszeres notoriusan ismétlődő mozdulataik vannak pl a kezükkel babrálnak (mi a billentyűzettel), közben meg kint elmegy mindenki mellett az élet.

De ez a jellegű depresszió soha nincs bennem, csak és kizárólag ha munkahelyi "szüneteken" vagyok, a kollegákkal kicsit "kikapcsolok", pl egy kávé, és olyankor szinte még halálvágyam is lesz, hogy mi az istent keresek én itt köztük es kell olyan emberekkel jópofiznom akik kollegák tehát nem barátok, tehát az életben mégcsak szóba se állnánk egymással egyébként?

Rámjön ez a f.s depresszió a szünetekben de képtelenség lenne megállás nélkül a gép előtt ülni is. Próbáltam már majdnem összeestem munkaidő végére.