Introvertáltként hogyan tudnám növelni a társalgási képességem a munkám során?
Olyan szakmát sikerült magamnak választani, ahol viszonylag sokat kell beszélni, emberekkel beszélgetni, elmagyarázni nekik dolgokat, sokszor meggyőzni őket, vásárlásra bírni.
Régen is introvertált voltam, de főleg egyetemen alatt mélyült el ez, mert gimiben ugye azért folyamatosan beszélgettünk órák között, órán sokszor felszólaló típus voltam. Egyetem alatt teljesen hallgatóba mentem át, szabadidőmben inkább egyedül voltam. Covidtól még kevesebb emberi kapcsolatom lett.
Emellett egyetem alatt kijött rajtam, hogyha bármilyen előadó, vizsgázó szituációban vagyok, leblokkolok. Volt hogy egyszerre minden is és semmi se jutott eszembe, így hosszú másodpercekig meg se tudtam szólalni. Összeakad a nyelvem, szinte robotikusan beszélek és képtelen vagyok rizsálni, csak egyszerűbb mondatokban tudok beszélni, a lényeget valahogy kinyökögöm, de nem szépen hangzó, hosszú mondatokban.
Most munkám során az egyik fő baj, hogy nem tudok sokáig beszélni. Mindig van velem még valaki, ellenőrzik, hogy dolgozom és mindig mondják, hogy beszélj-beszélj, ne legyen csend soha. De egyszerűen semmi nem jut eszembe, hogy mit tudnék még mondani, amit mondok, hogyan tudnám elnyújtani. Az ront rajta, hogy van bent valaki felügyelni, az agyam átvált vizsga üzemmódba, sokkal jobban figyelek arra, hogy mit mondok, jól mondjam és ebből jön az, hogy akadozik a beszédem, nem tudok még annyira se bőven beszélni. Pl. múltkor egy Segíthetek még valamibent se tudtam nyelvbotlás és újrakezdés nélkül elmondani.
Pályamódosítás nem játszik, ezt a hivatást szeretném csinálni. Bízok benne, hogy bele fogok rázódni, csak hosszú idő. Valahogy ezt meg tudom gyorsítani? Hogyan tudnám gyakorolni a társalgást? Hogy tudnám munkám során elengedni magam, ellazulni?
válasza:Hát nem lesz könnyű, én is hasonló vagyok. Én egyszer telefonos értékesítő voltam, és nem ment. De valahol önbizalomhiány is szerepet játszott. Úgy voltam vele, most őszintén? Ki lennék én, hogy megmondjam ki mit gondoljon a szolgáltatásról, amiről épp beszélek? Én amúgy most csinálom a második szakmám, nem érdekel többé a marketing. Ebből fakadóan kérdezem, hogy az önbizalmad rendben van-e? Mert az is kell hozzá. Én az egyetemen ennek ellenére sokszor tartottam előadást, borzasztóan izgultam, de ennek ellenére ott bíztam magamban. Úgy voltam vele, kiállok és elmondom amire amúgy is készültem, de az amúgy is egyszerűbb, mert nem kérdeztek vissza. De akkor is, eleve határozottan álltam ki és azért is volt sikerem, ott már nem voltam félénk.
Úgyhogy némi szemléletmód váltás is kell, ehhez meg önbizalom.
Esetleg az segíthet, hogy a visszatérő mondantokat otthon begyakorlod és kimondod hangosan? Nyilván nem lehet minden szitura felkészülni, de olyan sablon mondatok, mint a Segíthetek még valamiben, ilyeneknél jól jöhet. Biztos vannak visszatérő témák, amikor megfigyelted, hogy mindenkinek el kell mondani.
válasza:Én is introvertált vagyok, és sok idő kellett míg fel tudtam oldodni a munkahelyemen. Nekem az segített, hogy random csevegtem a kollegáimmal. Például, megkérdezik hogy mi újság, akkor mondok egy random dolgot, hogy mi újság. Pl. leeresztett a biciklim, penészes a fürdőszobám, lekéstem a villamost, valami újat akarok venni vagy valami újat vettem, nem találtam meg azt a sajtot a boltban amit akartam, az öcsém most kezdett dolgozni, szóval bármi de bármi. Aztán én is megkérdem, hogy mi újság.
Ez azért segít nekem, mert rájöttem, hogy az miatt vagyok introvertált, mert úgymond félek az olyan emberektől akiket nem ismerek, és az ilyen csevegésekből megismerem őket és kevésbé félek tőlek.
válasza:Mit dolgozol?
Amúgy ezen sajnos a gyakorlás tud segíteni.
válasza: válasza:Én egyetem mellett dolgozom diákként, vendéglátós helyen vagyok pultos. Nagyon nagyon nehezen viselem! Kedves vagyok a vevőkkel, szerintem jól el is tudok velük beszélgetni, nem érzem kínosnak egyáltalán, viszont az idegrendszeremet teljesen lestarpálja. A nyolc órás műszakjaimban az első két óra után úgy vagyok vele, hogy most már ne szóljon hozzám légyszi senki. De persze nincs apelláta, nyomni kell tovább. Nekem az benne a legnehezebb, hogy RENGETEG interakció van, baromi gyorsan pörögnek a beszélgetések, ha épp olyan időszak van, özönlenek be a vendégek, egy perc alatt három-négy új emberrel kell beszélgetéseket folytatni, van, hogy nyelvet is kell váltani pillanatok leforgása alatt.
Egyébként kedvelem a társaságot, a barátaimmal, családommal, párommal sok időt szeretek tölteni, velük teljesen tudok töltődni is az interakciók során, nem csak merülni. Viszont a munkám az nem nekem való.
Szerintem nem elvárható, hogy minden ember egy dumagép legyen, aki imád folyamatosan sztorizni, kérdezgetni, stb. Ha neked ez nem való, szerintem az teljesen oké. Fontos szempont amúgy, hogy a munkahelyeden vagy vizsgahelyzeteken kívül hogyan tudsz társaságban elnavigálni. Van saját baráti köröd, részt veszel csoportos családi eseményeken? Ha ezekben a helyzetekben helyt tudsz állni, csak a munkahelyen vannak gondok, akkor simán lehet, hogy egy munkahelyváltás megoldaná a problémát.
#1
Nincs sok önbizalmam, de úgy is érzem, hogy nem is érdemlem meg, hogy adjak magamnak vagy hogyan is fogalmazzak. Amint lesz valamiben önbizalmam, valamit hibázok és csak hiba jön, hiba hátán. Ezt már rengetegszer tapasztaltam az életben.
Előző hetem tök jól ment a munkában, erre ezt a hetet egy teljes visszafejlődésnek érzem. Olyanokat hibázok, amit eddig nem. Teljesen frusztrált vagyok emiatt. És ezek nem csak beszéd dolgok, hanem gyakorlati dolgok is. De ugye ez a beszélőmre is kihat.
A többiek és a főnököm oktat, de mostmár kioktatásnak érzem, mert tudom, hogy ennek mennie kellene, vagy van, ami már ment is eddig. Ez sem segít az önbizalmamon, teljes szerencsétlenségnek érzem magam.
#2
Szoktunk csevegni a kollégákkal, de sokszor azt érzem, hogy én vagyok a kérdező, figyelő, amikor én mesélnék látom, hogy nem is figyelnek, van, hogy belebeszélnek, elkezdik nyomkodni a telefont, elfordulnak vagy csak elmondom és semmi reakció. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy ezt kár volt elmondani, mert egy olyan részt mondtam el magamból, ami személyesebb, jobban meg kellett volna húzni a határaimat. Az is nehéz az egészben, hogy én vagyok az újonc, kevés tapasztalattal, de többeknél magasabb szinten vagyok. És többen szóltak, hogy vigyázzak, húzzam meg a határaimat, mert lényegében én leszek a főnök, nekem őket kell irányítanom, nem engedhetem meg, hogy anyáskodjanak felettem.
#4
Bármit olvastam az introvertáltságról, igaznak találtam magamra, bármilyen tesztet töltöttem ki, az jött ki rám. De lehet igazad van és nem vagyok az, akkor is hátha valaki emiatt kattint ide és tud olyan választ adni, ami segíthet.
válasza:kérdező, a 4-es nem arra gondolt, hogy nem vagy introvertált, hanem azt, hogy az introvertáltság nem azt jelenti feltétlenül, hogy nem mersz megszólalni (ez inkább szorongás), hanem azt, hogy inkább otthon vagy mint társaságban, inkább olvasol minthogy bulizni menj, ilyenek.
De ez inkább szociális szorongásnak tűnik, amit fel lehet oldani. Az introvertáltsággal kevésbé lehet mit kezdeni, az nagyon nem egy fix dolog - pl adott helyzetben inkább extroveltáltként viselkedik az ember és hasonlók. Ha utálod az embereket, akkor meg inkább antiszociális vagy. De ha pszichológushoz fordulsz, akkor ő elmondja neked
válasza:Pszichológus tud segíteni az önbizalmad fejlesztésében.
El kell jutni arra a szintre, hogy elhidd azt, hogy jó vagy, ügyes vagy, tehetséges vagy, tudsz beszélni sokat.
Érdemes lenne néhány körmondatot betanulnod.
Pl: Ez és ez... tulajdonképpen többféle szempontból hasznos, nagyon jók a visszajelzések, azért is hasznos , mert,,, és azért is, mert... Lehetőség van arra, hogy megnézze, kipróbálja.....
Nézzél videókat, vagy élőben nézd meg a kollégáidat és lesd el, hogyan csinálják, miket mondanak, milyen trükköket használnak.
"Van saját baráti köröd, részt veszel csoportos családi eseményeken? Ha ezekben a helyzetekben helyt tudsz állni, csak a munkahelyen vannak gondok, akkor simán lehet, hogy egy munkahelyváltás megoldaná a problémát."
Mára már nincs baráti köröm. Gimiváltáskor elvesztettem a számomra mindkori legjobb barátnőmet, utána az új gimis baráti társaságommal különböző egyetemekre, városokba mentünk, így közülük egyikükkel évi pár beszélgetésre szorítkozott a barátságunk, a többieket max. osztálytalálkozón látom. Egyetemi barátaimmal sosem sikerült igazi személyes kapcsolatot kialakítani, mindig csak egyetemi témákról beszélgettünk. Így most nem maradt miről beszélnünk és mindenki másik városba került. Az egyikükkel tudtam kicsit személyesebb kapcsolatot kialakítani, mert szobatársak is voltunk koliban, de ő nem válaszol az üzeneteimre, emiatt már neki se szoktam írni.
Régen sokszor kényszerből jártam családi összejövetelekre. Alapból nem voltunk egy túl összejáró család, ez mostmár szinte abszolút meg is szűnt az utóbbi évekre. Ha mégis van valami, akkor általában nem megyek. De ebben az is benne van, hogy nem is tudok (csak áldozatok hozásával) és az hogy nem is igazán szeretnék. Azt észrevettem, hogy kisebb társaságban jobban teljesítek (pl. múltkor nagybátyámmal és a feleségével tök jól elbeszélgettem hármasban, életemben először voltam ilyen felállásban velük), de ha többen vagyunk, főleg olyan aki jobban ismer, akkor már gondok vannak (pl. ugyanez a felállás csak anyum is ott volt, akkor kettőnk között lett egy konfliktus, ami miatt borzalmasan alakult az este és nem is lett beszélgetés akkor). Munkahelyen is ez van, ha nincs ott egy velem azonos vagy fentebbi szinten lévő, akkor egész jól megy a kommunikáció. De ha ott vannak, akkor befeszülök és általában beleszólnak. Nem gondolom, hogy hülyeséget mondok, olyanokat mondok, amit tanultam egyetem alatt, szakirodalomban olvastam vagy korábbi gyakorlatom során tanultam. És ezeket pontosítják, de sokszor ki is javítanak, szinte az ellenkezőjét mondják, mint amit én elmondtam. Amitől csak jobban befeszülök és még kevésbé merek bármit is mondani, tanácsolni.
Ahogy írtam, munkahelyet nem szeretnék egyelőre váltani, csak ha ők mondanak fel nekem ezek miatt. Van olyan része, ami tetszik és máshol nem nagyon van, hanem pont a kuncsaftokkal való beszélgetésből lenne még több máshol. Így itt kellene valahogy belerázódnom és lehetőleg minél gyorsabban.
válasza:van párkapcsolatod? Esetleg vele gyakorolhattok beszélgetni, csevegni semmiségekről.
Egyébként megértelek, nekem is nagyon nehéz ez:( Fiatalabbakkal én is könnyebben elbeszélgetek pl, mint idősebbekkel, velem egykorúakkal és folyamatosan félek attól, hogy hülyének néznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!