Miért ilyen pocsék a terhelhetőségem? Miért nem bírom, miért nem tudok én is polipként funkcionálni?

Sziasztok!

Őszintén szólva kissé besokalltam, és gondoltam, kiírom magamból... Nagyjából fél éve dolgozok mekiben, és habár mindenhova rakhatnak, meg tudom csinálni, úgy érzem, nem vagyok elég. Kapni szoktam dicséretet, hogy jól csináltam, kitettem magamért, és tényleg amióta ott dolgozok, azóta valóban kiteszek magamért minden nyamvadt nap, hogy segítség legyek, ne hátráltató, de még mindig nagyon terhelő. Rendben, mindig terhelő lesz, soha nem lesz könnyű az állandó hajtás és állás. Nem dolgozok ott egy éve sem, viszont mennyi időnek kellene eltelnie, hogy egyszerre tudjak hat dolgot csinálni? Van aki fél éve, van aki egy éve dolgozik "csak", mégis megy. Más az 5, 18, 20, 20+ évével rázza ki a kisujjából.

Ez egy biztos munka, a fizetés sem rossz, a vezetőség is korrekt, bár nem tökéletesek, de akkor is alapvetően meg lehet beszélni velük a dolgokat s rugalmasak. Nincs sok tapasztalatom munkát illetően, csak azt tudom, hogy a szakmámat se itt, se külföldön nem csinálnám, milliókért sem (eü). Semmi olyan munka nincsen, amit szívesen csinálnék. A munka kötelező rossz. Egyáltalán nem mondanám, hogy amit most csinálok, azt gyűlölöm. De igenis megterhelő és az is sokat kivesz, hogy nem vagyok mások szintjén a legjobbat nyújtva sem. Ha 2-3 óra intenzív forgalom után könyörgök, hogy váltsanak le pl a frituról, valaki (rosszindulat nélkül teszi a mindig nyafogós bútordarab kolléga, de hangzik, ahogy hangzik) odaszól, hogy már megint nyafogok valamiért. Igen, mert nem az, hogy fizikailag, hanem mentiálisan volt elég. Akkor már szédülök a sok fordulástól és sietek, mint a hülyegyerek. Nagyon rutinosan, azzal nincs gond, mert megy, de azon a ponton érzem, hogy ott elég volt.

Rajta vagyok, hogy növeljem a terhelhetőségemet, viszont a kellő szinttől messze vagyok, és nehezen bírom. Pár napja írt ki a doki kimerültség miatt. Utóbbi időben mindig fájt a gyomrom, gyakran mentem ki vécére, kissé ment a hasam. Rossz közérzet, állandó fáradtság, betegés érzet, pedig nincs láz... Tehát élvezem az itthonlétet, és csodák csodája, nem megy a hasam, elmúlt a gyomorfájásom. Az egész testem konkrétan fáj. Vállaim, nyakam, még a combom is. De legalább gyomrommal nincs gond.

Igazából nem is tudom, mi értelme volt ezt az egészet megírni, mert nem fogok váltani, jelenleg nem is tehetem meg, hogy otthagyom a biztosat, mert per pillanat én vagyok az egyetlen keresőképes és nem is vagyunk egyenesben. Hát, ha egyszer késik az ember a csekkekkel, és még plusz kiadások is rátesznek, mert miért ne, nehéz behozni. :')