Milyen az első munkanap?

Általában bemutat a főnök a kollégáknak, ők kérdezgetnek tőled hogy mégis kinek a fia borja vagy és utána segítenek abban, hogy mit is kell csinálnod. Igazából függ ez attól is, hogy ki hol dolgozik.

Én dolgoztam már mérnökökkel is egy irodában, ahol a bemutatkozás után csak megmutatták hogy hova üljek és hozták a terveket. Amikor viszont gyárban dolgoztam, ott elmaradt a bemutatkozás de mindenki odajött hozzám és kérdezgetett, meg beszélgetett velem. Ott is megmutatták hogy mit kell csinálni és ennyi volt. Ha kérdésem volt, akkor segítettek.

Nem volt sem félelmetes, sem felemelő egyik sem. A munka az munka. Annyi, hogy az irodában kicsit normálisabban álltak hozzám és engem is hívtak, ha mentek ebédelni, vagy ha valakinek névnapja volt és ment a piálás.

Kicsit ijesztő, hasfájós, de túl lehetett élni.

Pedig első nap általában elég laza, bár a sok új információ miatt akkor és ott húzósnak tűnhet. De kollégák (olyankor még) mind kedvesek, a munkában pedig mindenki segít.

Én a diákmunkámat írnám le, mert a mostani munkahelyemen csak 3 kollégám van, abból az egyik a legjobb barátnőm, szóval őt nem kellett bemutatni, a többiek meg utánam jöttek.

Szóval még tavaly nyáron dolgoztam diákként egy multinál. Én nagyon féltem az első naptól, nem is akartam oda menni. , de ott volt mostoha apum is, gondoltam majd kibírom valahogy. Első nap bejött velem az irodába, ahol dolgoztam, bemutatott mindenkinek. Kedvesen fogadtak. Mint diák, rábíztak az egyik dolgozóra. Ezt a rábízást úgy értem, hogy ő mutatta meg mit kell csinálnom, majd amikor már tudtam akkor végül is nem volt rám gondja, de tudtam, hogy ha segítség kell, akkor hozzá nyugodtan fordulhatok. Ő vitt körbe az üzemben. Kicsit sokkoló volt, amikor egy nap alatt legalább 50 embernek mutattak be, de kb senki nevét nem jegyeztem meg. Amit megtanultam az ott töltött idő alatt, hogy attól mert kedvesen fogadnak, nem biztos, hogy mindenki az is. Az idő elteltével azért kijött mindenki igazi énje.