Hogy lehet bármit kiharcolni egy olyan munkahelyen ahol a vezető mindenre azt mondja: nem tetszik? Akkor el lehet húzni.

Pl aktuális ügy. Itt van júl vége. Egy nap szabin nem voltam még idén egy napot se. Itt a nyár mennék szabira. A főnök közli: nyáron nincs szabi. Egy nap se.

Akkor mikor? Majd ha én mondom, akkor.

A napnál világosabb mire megy ki a játék: amire tavaly is. Elmegy az év, egy napot nem vagyok szabin, mert mindig „majd”. Az elveszett szabit ki se fizetik, hanem benyelik.

A családom csesztet, hogy miért hagyom magam miért nem állok a főnök elé és közlöm hogy van 25 nap szabim a jogszabály szerint, azt kutya kötelessége kiadni. Elvileg.

A valóság: nincs szabi. Nincs túlórapénz. Nem tetszik? Akkor húzzál el.

Szóval a kérdés: hogy lehet bármit kiharcolni egy olyan helyen, ahol ha csak megszólalok, megfenyegetnek, hogy még egy szó és mehetek? Nem, nem mondják hogy ki fognak rúgni. Csak megjegyzik, hogy arra az ajtó.

Már az röhej, hogy olyan dolgot kéne „kiharcolni” ami eleve szerződés és jogszabály szerint jár. Ld szabi.

Vagy az az igaz amit a kollegám mond? Mi jár a dolgozónak? A szája!

Az is csak addig míg be nem verik (ld kirúgás).