Kissé bizalmas dolgokat is elmondtok magatokról munkahelyen ellenkező nemű kollégának?

Én soha nem mondok el bizalmas dolgokat a munkahelyemen,fériaknak sem és nőknek sem,mert szerintem az

otthoni dolgok vagy az én személyes dolgaim,magánügyeim nem

tartoznak másokra,senkinek semmi köze hozzá,de én sem kérdezek meg mást mert nekem sincs semmi közöm más magánéletéhez.

Csak azért kaptad meg, hogy nem vagy társas lény, mert idegesíti, hogy nem tudja rólad azt, amit szeretne. Munkahelyen nincs barátság. A mai világban sajnos a munkahely nagy érték, és bárki bármikor képes a másik alá fúrni.

Sokszor a nagy kommunikáció csak álca arra, hogy kiszedje a másik emberből azt, amit tudni szeretne.

Szóval viselkedj úgy, ahogy kell. A magánélet tabu.

Hidd el, ha tartod magad ehhez, egy idő után tiszteletben tartják.

Biztos, hogy nem!

Nagy vonalakban beszámolok én mindenről, ami szóba kerül egy-egy beszélgetés alkalmával, de részletekbe menően senkivel nem fogom kitárgyalni a magánéletemet. Így is én szolgáltatom a legjobb témát mostanában a munkahelyemen, nem hiányzik, hogy egyéb pletykákat is hozzáköltsenek a már meglévőekhez. :D

Még nem bizalmasat sem. A munkahelyen senkinek semmi köze a magánéletemhez, mert azonnal beindul a pletyka, a főnökséghez meg mindig csak a rossz hírek jutnak el, alaposan felnagyítva. Ha reggel kicsit fáj a fejed és hányingered van, de délre elmúlik, abból másnapra az lesz, hogy másnaposan fetrengve jöttél be dolgozni. Nők esetén még azt is simán kihozzák belőle, hogy terhes vagy és azonnal ki akarod magadat íratni táppénzre, mint veszélyeztetett terhes. Ha találsz a táskádban egy céglogós reklámtollat, amiről nem tudod, hogy került oda, két nap múlva már te vagy a tolvaj, aki szétlopja a céget, ki tudja, mi mindent hordtál már haza onnan. Ez van, minden munkahelyen akadnak pletykafészkek, akiknek a munkán kívül vagy nincs is életük, vagy ha van, az olyan szánalmas, hogy inkább a munkahelyi sztorikon csámcsognak éjjel-nappal, hogy ne kelljen a maguk nyomorával foglalkozniuk. Ők pedig gondoskodnak róla, hogy minden információ gyorsan és eltorzítva terjedjen.

"Megfordul a fejetekben, hogy kibökhet ezt-azt, csak mert esetleg egy másik kolléga megemlít pl. engem?"

Nem fordul meg, mert tudom, hogy így van. Nem is kell emlegetni egy kollégát, hogy szóba kerüljön, a részleg vagy csoport önjelölt mesemondója kérdés nélkül is telekürtöl mindent a legfrissebb sztori azon verziójával, ami hozzá eljutott és a fantáziájában kialakult. Ne legyenek illúzióid: amit elmondasz a kollégának, azt kettő percen belül mindenki tudja, akivel egy légtérben dolgoztok.

"Viszont azt látom, hogy némelyeknek egész jól megy az ilyen beszélgetés"

Azok, akiknek semmi életük nincs (említettem őket az imént) nagyon aktívak ebben. Úgyis éjjel-nappal ott rohadnak a munkahelyen, családjuk vagy nincs, vagy annyit ér, mintha nem is lenne, barátaik nincsenek, csak a kollégák vannak. Nincs kivel és nincs kiről beszélniük.