Azt lett a munkád, amit gyerekként elterveztél? Mit dolgozol és mi szerettél volna lenni? Meg vagy elégedve a mostani helyzeteddel?

Nem. Gyerekként nem akartam dolgozni, hanem élvezni szerettem volna az életet. Aztán mégis muszáj dolgozni, így nem élvezem az életet.

Nem vagyok megelégedve. Majd ha megélem azt, hogy nem kell dolgoznom a pénz miatt, akkor meg leszek.

Nagyjából igen. Szerettem volna újságíró lenni (most is írással foglalkozom, csak komolyabb szinten) és szerettem volna színházrendező is lenni (végül a kultúra lett a hobbim). És politikával foglalkozó ember is. Egyébként közgazdász vagyok, de tudományos területen, gazdpollal foglalkozom.

Elégedett voltam, most elmegyek majd GYED-re a babánkkal, aztán meglátom, merre megyek tovább!:)

28N

Gyerekkent vadaszpilota akartam lenni.

Aztan igy 40 evesen tervezomernok vagyok egy nyugati multinal kulfoldon, olyan beosztassal es feladatokkal amit gyerekkoromban el sem mertem kepzelni, mert erdekesebb es valoszinutlenebb sztori mint vadaszpilotanak lenni :)

Kiskoromban rengeteg ötletem volt. Egy időben régész akartam lenni, aztán plasztikai sebész, akartam lenni tengerbiológus meg gleccserkutató meg gyógyszerész is :D

Mikrobiológus lettem, annyira mondjuk nincs messze egyiktől sem, a kutatós-tudományos rész stimmel.

Gyerekként nekem nem emlékszem, hogy lett volna ilyen tervem. Később tanítónő akartam lenni, de az ének felvételim nem sikerült. :(((

Háááát elégedett vagyok-e a mostani helyzetemmel?... Annyira nem...de nem olyan gáz.

Gyerekként gyakran változott az elképzelésem.

Akartam színésznő lenni (eléggé szégyenlős vagyok), énekesnő (mellettem a varjú is pacsirtának érzi magát), szülésznő (már attól is írtózom, ha látom, hogy valakibe tűt szúrnak), cukrász (na ezt szüleim nem engedték, de hobbiszinten csinálom), jogász (nincs seggem a tanuláshoz), tanár (folytattam ezirányú tanulmányokat, de rájöttem ez nem nekem való). Kereskedő vagyok, meg vagyok vele elégedve, bár jó lenne fokozatosan előbbre lépni, hogy ne maradjak mindig "kis hal".