Jó dolog ha az ember őszinte a főnökéhez?

Némileg eltér a megfogalmazott kérdés a kommenttől. Beteg a gyerek, lerobban a kocsi, ezt tényszerűen, a valóságnak megfelelően kell előadni. Egyéb tekintetben azonban finom érzékkel ki kell puhatolni, hogy mi a főnök vágya és arról nem szabad lebeszélni. Nekem volt egy hosszú szakmai életű kollégám, aki szakmáját tekintve kifejezetten fantáziátlan és tehetségtelen volt, de kiváló érzéke volt a főnökeihez. Rögtön megérezte, mit akar a főnök és még ha látta, sejtette is, hogy rossz lesz a végeredmény, soha nem próbálta meg lebeszélni a főnökét. Több főnökét túlélte (esetenként a szó szoros értelmében), miközben a főnökei vagy belehaltak a rossz döntésekbe, vagy eltűntek a színről a helytelen döntés következtében.

Én sokszor megmondom a magamét a főnökömnek, ezért utál is. Nehéz kérdés, de ha finoman megtudod neki fogalmazni a mondanivalódat, akkor lehet, hogy sikerrel jársz. Érdemes mindig egy B tervvel is készülni, mert a főnökök olyanok, ha valami jót mond az ember, akkor annál egy még jobbat rögtön tud mondani...

Lehet hogy a helyzeted komplexebb mint amit leírtál a kérdésben. Munkahelyen gazdasági kapcsolatban vagytok, ő diktál, de a munkaidődet adod el neki. Ha nő vagy, ő férfi, nehezebb, mert nagyon okosan kell kommunikálni vele, hogy ne vegye okoskodásnak. (tisztelet a kivételnek) Ha a jövődet befolyásolja, esetleg kérdés formájában fogalmazd meg az aggályodat a döntésével kapcsolatban. "Ne haragudj, jól értem, hogy ezt és ezt fogod csinálni? Vagyis akkor én így és így járok?" Vagy hasonló, de a teljes szitut nyilván te érted, remélem nem lőttem nagyon mellé...

Ha előbb volt barát, mint főnök, akkor legyél őszinte. Amúgy meg felejtsd el... Hazudni nem kell, bologass.