Nem is tudom hogy hogyan kellene megfogalmazzam a kérdésem. Mármint, ez egy nagyon személyes dolog, és még soha nem beszéltem nyíltan ezekről a dolgokról, senkivel. Mit kéne tennem hogy jobb, boldogabb ember lehessek?
Úgy érzem elvesztem.Minden "örömforrás" csak 1-2 percig tud feldobni,aztán elveszti az esszenciáját.És valahogyan negatív dolgok kezdenek szállingózni a fejemben .Sokszor beszélek önmagamban,de úgy érzem hogy még saját magam előtt is valamilyen furcsa,szégyenletet érzek.Mintha egy másik "hang"beszélne bennem.Amúgy sem vagyok egy szókimondó ember,nem szeretek beszélgetni,és mindig zavarban vagyok ha mások előtt kell beszélnem.Volt egy párkapcsolatom ami nem éppen a legjobban sült el.Rajta kaptam az unokatestvéremmel,amint khm...Szóval kérlek titeket had ne részletezzem.Azt hiszem önbizalom hiányos vagyok.De hiába támogatnak a szüleim.Úgy érzem hogy valaki másra várok.Valakire akibe bele szerethetek,és ő támogat.E miatt nagyon rosszul szoktam magam érezni,mert másnak nem adathatott meg az hogy a szülei támogassák,és én erre meg itt siránkozom.Félek hogy elvesztem a szüleim.Nekem vér szerinti szülőm csak édes anyám van.Apám elhagyott még kisebb koromban,nagyon rémes emlékek gyötörnek arról az időszakról.Még csak kis gyermek voltam,4-5 éves.De mai napig rémálmaim vannak.
Úgy érzem hogy csak egy "barátom" van de ő sem az a beszélgetős típus.Nem vagyok elkényeztetve,amit akarok azt a saját erőmből veszem meg.Van amikor megérzem milyen is az az önfeledt boldogság,de csak futó pillanatokban,és nem tudom hogy mi az ami elő hozza belőlem ezeket az érzéseket.Kutatom,töröm a fejem hogy mik is lehetnek azok.Van hogy napokat nem alszom.Ez már a tanáraimnak is feltűnt,de különösebben nem foglalkoznak vele.Én nekik csak egy jó "jegy" vagyok.Nagyon sok dolgot szeretnék még le irni,ami bántja a lelkem.De nem merek többet írni.
Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszotokat.!
16/F
válasza:Valóban nincs semmi, aminek örülni tudnál?
Lehet, hogy pszichológus segítségére van szükséged!
válasza:Na igen, ezekre az önfeledt boldog pillanatokra kéne ráhangolódnod. Illetve ez mindegyikünkre vonatkozik.Valójában amikor a boldogságot keressük mindenféle élményben , valójában ezt keressük.Ha ugyanazt értelmezzük az önfeledt boldogságon , akkor tudod jól, hogy ezekben a pillanatokban az embernek nincs szüksége semmire.Se barátnőre , se pénzre, se tárgyakra, de ha ezek ott is vannak másképp fogsz tekinteni rájuk.Nem veted meg de nem is értékeled túl.
A legjobb az egészben , hogy ez bennünk van és nem függ semmi féle külsőségtől, körülményektől.
Ami viszont nehéz, ezt tudatosan előhozni magunkból.
A legváratlanabb pillanatban törhet elő belőlünk.Amikor legkevésbé számítunk rá. Ha kutatod keresed, előakarod ráncigálni nem fog előjönni.
Én is gyakran beleesek a hibába hogy erőszakkal akarom előcsalni magamból , aztán amikor feladom a küzdelmet akkor gyakran megjelenik.
Megértelek , hogy a külső "örömforrás" nem tud sokáig lekötni. Ha az ember legalább egyszer megtapasztalja ezt az ok nélküli mindentől független önfeledt állapotot már nem nagyon akarja beérni kevesebbel.A felszínes örömeinknek ráadásul ára van .Az örömet előbb utóbb bánat fogja felváltani.De hát ezeket te is tudod.
Azt mondják "bölcs emberek", hogy ezt az önfeledt állapotot elő lehet hozni tudatosan is . Meditációkkal , különböző technikákkal.Illetve azzal is , ha egyszerűen csak csöndbe tudnánk lenni . Nem csak kívül, hanem "belül "is. Tudod , amikor lelassul a pörgés az agyunkban, gondolataink elcsitulnak.
Működnek ezek a technikák ,kipróbáltam őket.Sajna hosszabb távon nem tudom "alkalmazni".Valami erős gát bennem mindig visszahúz. Azért neked érdemes lenne kísérletezni valamilyen "technikával". Persze e mellett azért a hétköznapi földi örömöktől sem kéne megfosztanod magadat.
Nagyon rafkón van megoldva ez az egész.Azt tapasztalom, ha nagyon "elszállok a fellegekbe" , tehát a földies örömöktől tartózkodom akkor egyre ritkulnak ezek az önfeledt állapotok.Viszont ha megélem a "felszínesebb" örömöket a bánattal együtt akkor az mintha energiát adna az önfeled állapotokhoz is.Kicsit ellentmondásosnak tűnik az egész .De azt is mondják, ha az igazságot keresed akkor ellentmondásokba fogsz ütközni.Ami valójában nem is ellentmondás, csak kezdetben úgy tűnik.
Tehát kísérletezhetsz.Ráadásul Te nagyon fiatal vagy és azt mondják, hogy a fiatalok sokkal fogékonyabbak. No és még nem vagytok agyon terhelve a sok innen -onnan összeszedett eszmékkel , elvekkel, amik inkább csak visszafogják az embert a "lelki kibontakozásban".
Ha az önfeledt pillanatokat gyakrabban meg tudnád élni, a lelki bánataid is szép lassan feloldódnának.
Minden jót kívánok Neked!.:))
1.Már voltam,és csak annyit értek el vele hogy még zárkózottabb lettem.
2.Ahogy olvastam a soraid,remegtem.Sajnálatos módon már kipróbáltam a meditációt.De nem igazán jött be :(
Az igaz hogy még fiatal vagyok sajnos,de úgy érzem hogy azok a bizonyos elvek,azok a mindenhonnan összeszedett emlékek,gátolnak a feloldódásban.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm :)
válasza:Szia!Hasonló cipőben jártam.Majdnem egy éven keresztűl próbáltam fejben negoldani,felfogásilag..Pozitívan gondolkodni.Bevallom így nekem nem jött össze.
Viszont ajánlottak nekem pár gyógynövényes gyógyszert.2 bevállt.
Az egyik a SedativPC(ez homeopatiás) a másik meg a Nervenpflege.:)
Próbáld ki!
Eckhart Tolle: Most hatalma
Ezt a könyvet ajánlom, nekem sokat segített.
Hajrá
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!