Mennyire becsülöd magad, és a munkádat?

Én programozó vagyok, szeretem csinálni, élvezem és mások szemében is van értéke a munkámnak...

Magamat mennyire becsülöm?

Na ez már nehezebben megfogalmazható dolog...

14 évesen kezdtem el programozással foglalkozni, ahhoz képest ahonnan indultam sikeres vagyok, rengeteg dolgot tanultam, viszont sokszor lusta voltam/vagyok, sokkal előrébb is tarthatnék...

Mások azt hiszik, hogy milyen sikeres vagyok, milyen ügyes, holott én belülről azt látom, az elején hajtottam 10.000-el magamat, tényleg rengeteget tanultam, de később lelassult ez a dolog...van, hogy a munka helyett a pihenést, a szórakozást választottam (filmezés, játék...).

Ha a 14 éves önmagamhoz viszonyítom magam akkor sikeres, ügyes, okos, céltudatos vagyok...

De ha mondjuk a 18 éveshez akkor kicsit lusta vagyok...

14-18 éves korom között rengeteget tanultam napi szinten...aztán kicsit ellustultam és kb 1 éve van megint, hogy belehúztam, de mégsem érzem akkora sikernek, holott sokkal értékesebb tudást szerzek naponta mint akkor hónapok alatt...

Ugye 0-ról 50-re jutni más mint 50-ről 60-ra...

Rengeteg jó lehetőségem volt és van és én mai napig nem bántam meg nagy részét azoknak amiket kihagytam...mások szerint hiba volt, szerintem nem...

Amit elértem mára arra büszke lehetek, DE vihettem volna többre is, ha hajtom magam!

Egyetlen egy órási tüske van bennem amiről pontosan tudom miért van, hogyan tudnám eltávolítani, de ehhez idő kell és rengeteg munka :) 1 éve lépésenként haladok ezen az úton és már nincs olyan messze a cél :)

23F

Ma már mindenkinek a nap egy részét azzal kell töltenie, amit egy gép, robot, vagy egy csimpánz is meg tudna tenni, sajnos. De ennek nem szabad az egész idődet elvenni az életedből. Meg kell találni azt, amit csak Te tudsz a világban tenni. Ez egy komoly feladat - az azt jelenti megtalálni a saját-utat (svadharma). Nem biztos,hogy ez valami új felfedezés, valami világraszóló érdekesség, és főleg nem kell azt hinni, hogy ezt valaki pénzzel honorálja. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Hanem azt a szellemi tevékenységet végezni, aminél biztosan érzed-tudod, hogy a saját-utadon haladsz, hogy ez a te dolgod.

Egy jó könyv, amely segítő ehhez (könyvtárból is lehet)

[link]

Nem sokra.

Én magam egy lusta, tehetetlen, mentes minden ambíciótól...

Egyébként design és marketing szakmában dolgozom, hát nem a kedvencem. Meg tudom csinálni, állítólag jól tudom csinálni, de full nem érdekel. Nem okoz örömet és csak unatkozom benne. Nincs kedvem sem hozzá kezdeni.

Most is itt írok, ahelyett, hogy csomagolást terveznék, weboldalt írnék és plakátot csinálnék... Meh.

Legszívesebben az állattenyésztés és növénytermesztésben melóznék. Nem ipari szinten, hanem magamnak. Egész nap kint lennék, nem függnék szinte semmitől, senkitől. *sóhaj*

Kicsit elkalandoztam.

"Kár, hogy a kormány viszont nem nagyon becsüli meg....:D"

Szerencsére a borítékos páciensek ezt bőven kárpótólják... :-)

Meg a KSH szerint is... :-)

[link]