Előfordult már veled, hogy egy ellenkező nemű kollégád félreértette a kedvességedet?

Kolléga konkrétan nem. De más helyzetekben gyakran előfordult. Kedves, udvarias, de magamnak való ember vagyok, sosem közeledek mások felé, mindig nálam szoktak kezdeményezni. Alapállapotban szinte észre sem veszem az embereket.

Nem szoktam "jeleket küldözgetni", legalábbis szándékosan biztosan nem. Ez szerintem inkább azoknak a kommunikációs formája, akik állandóan interakcióra várnak és folyton azt lesik, mit csinálnak körülöttük a többiek.

Aztán ha odajön, én általában kedves vagyok, mint szinte mindenkivel, az indokolatlan bunkóság pedig épp úgy letaglóz, mint ahogy az indokolatlan nyomulás is.

Ha férfi vagy és bejössz a hölgynek akkor nem számít mit teszel nem fogja azt gondolni vagyisnörül neki kb:D

Ha nem tetszel neki vagy nem kaphat meg akkor bármit csinálasz nyomulsz!

Ha nő vagy és kedveskedsz akkor férfiak általában megpróbálnak tovább menni,finom elutasítás,mert különben sértődés lesz belőle.