A váci Duna-Dráva Cementgyárnál (DDC) hogyan zajlik egy állásinterjú?

Szia! Nem tudom, hogy aktuális-e még. Én voltam ott állásinterjún, irodai munkára jelentkeztem. Sajnos nekem nagyon rossz a tapasztalatom. Mármint nem magáról a gyárról van lesújtó véleményem, hanem a HR-es nőről, aki interjúztatott. Konfár Mónikának hívták.

Maga a munkakör, amire jelentkeztem egy egyszerű adminisztrációs munka volt, középfokú végzettséget kértek. Nem a munkaköri elvárásokkal volt a gond. Az egész helyzet, mármint az állásinterjú nagyon méltatlan volt. Ez a középkorú HR-es nő, aki – mint kiderült- az egész cég HR-ügyeit intézi nagyon felkészületlen és lekezelő volt. Talán a felkészületlenségét próbálta leplezni ezzel a viselkedéssel, nem tudom. Látszott rajta, hogy egyáltalán nincs a helyzet magaslatán, úgy viselkedett, mint aki éppen beesett valahonnan, se kép, se hang. Szakmailag totál felkészületlen volt, és látszott rajta, hogy nem pillanatnyi szétszórtságról van szó. A beszélgetés kb. 10-15 perc volt. Ez alatt szinte alig kérdezett valamit, mert ott tanulmányozta át az önéletrajzomat. Gyakorlatilag csöndben ültünk egymással szemben. A végén a magánéletemben kezdett el vájkálni (család, gyerek), ami ugyebár „tilos”, de ez senkit nem érdekel a gyakorlatban. Hogy fizetési igénynek jót mondtam-e, azt végképp nem tudom. Még zavart az is, hogy rendesen felöltöztem, kosztümöt vettem fel, mert mindig megadom a módját, ha állásinterjúra megyek. Ezzel szemben rajta valami ing volt, farmer és tornacsuka. Szerintem egy ilyen nagy cégnél elvárható lenne, hogy a HR-es, ha már szakmailag nincs a topon, legalább a külsőségekben erőltessen magára egy kis kultúrát, főleg azért,mert a munkaköre meg is kívánja. Bocsi, ha hosszú voltam, csak kikívánkozott belőlem. Te is voltál állásinterjún?