Azért kikerülni ki a munkahelyről mert nem voltam elég jó besúgója a csoportvezetőnek, mi a véleményetek?

Engem azért csinálnak ki a kollégáim, mert nem akartam diktátor lenni.

Megtette a felső vezetőség a legostobább kollégánkat főnöknek, mert bábot akartak, ez volt az érdekük. Ilyenkor törvényszerűen az illetőből diktátor lesz. Annyira sötét volt szegény, a takarítónak több agya volt, szóval ha tekintélyt akart, márpedig azt vagy tudással éred el vagy diktatúrával, neki maradt a diktatúra. Teljesen paranoiás légkörben dolgoztunk, nem szólhattunk egymáshoz még munkaügyben sem, mert megtiltott köztünk minden kommunikációt. Ha jól végeztem a munkám, visszahallottam, hogy úgy ítéli meg, fontoskodok, ha rosszul, az is baj lett volna...Visszatérő fitogtatása a hatalomnak és annak, hogy bármikor kirúghat. Az mentett meg, hogy terhes lettem.

Én 3 év alatt kipihentem őt, a többiek viszont kikészültek. Úgy alakult, hogy az őt mindenben támogató felettesének mennie kellett, az új felettes nem volt már az ő pátyolgatója, hamar ráébredt, hogy neki hamarosan annyi lesz, ezért lemondott a vezetésről, visszatért a régi munkakörébe, ezt azért is megtehette, mert valaki helye üres volt, akit ő maga üldözött el. Én szülési szabadság után megpályáztam az ő vezetői helyét és elnyertem. A kollégák ujjongtak, amikor a tervemet előadtam nekik. Azt mondták, nagyon örülnek, pályázzam meg, majd rúgjam ki az illetőt. Én akkor közöltem velük, hogy nem a félelem légkörét akarom folytatni. Vezetőváltáskor igen gyakran hullanak a fejek. A régi gárdát leépítik, hozzák a saját embert vagy épp a régi sérelmeket torolják meg. Tualjdonképpen mitől leszek én különb ezeknél a diktátoroknál, ha bosszút állok?

De addigra már az új felsőbb vezető annyira elő volt készítve, nekem is megmondta, hogy simán kirúgja...pedig igazából nem is ismerte, csak a kollégák uszították ellene egy jó ideje. Mivel én nem adtam alá a lovat, ez el is csitult benne és többé nem akarta kirúgni, főleg hogy az illető tényleg nem ad már rá okot. Amint visszakerült a neki való pozícióba, megszűnt diktátornak lenni. Ma már nem vezető, nincs szüksége diktatórikus módszerekre. Bármilyen feladatot adok neki, azonnal megcsinálja. Pontos, együttműködő. Viszont a kollégáim nem nézik jó szemmel, hogy én vele is jó viszonyt tartok fent.

Az egyikük már teljesen megzavarodott és az első problémánál besározott a hátam mögött a felettesemnél, hogy a volt főnökünk rossz hatással van rám. Felvettünk egy új kolléganőt, aki szintén jóban van a volt főnökkel, mert alapból szimpatikus egészen addig amíg az útjába nem kerülsz, mert akkor aztán valóban átvágja a torkod. Ezért nem kell neki többé hatalmat adni. Nos, az új kolléganő ezzel elásta szegény magát, hogy szóba állt ezzel a volt diktátorral, azóta őt is ott furkálja a kolléganőm, ahol tudja. Erősen benne van a keze abban, hogy az új felső vezető nyerte el a pozíciót, innen kezdve ő bármit megengedhet magának. Egyébként annak idején ő volt a legjobb viszonyban a volt diktárunkkal, amíg nem lett belőle vezető, puszipajtások voltak. Évek után ismerte meg az igazi arcát, de most elvárja hogy mindenki azonnal átlásson rajta és kicsinál mindenkit, aki emberi viszonyt ápol vele. Így engem is ott feketít be a felettesem előtt, ahol tud, mert nem bízik bennem, mióta rájött, hogy nem fogom kirúgni az illetőt és még emberséges is vagyok vele. Ez a kolléganőm ugyanúgy nem alkalmas a hatalomra, mint a volt főnök. Nagyon alul kezdte, most is tanulatlan, műveletlen, alacsony végzettségű. Azzal, hogy a felső vezető útját kinyalhatta, mivel a kapcsolatai véletlenül úgy alakultak, hogy volt rá hatalma, azzal ő most itt a valódi nyertes pozícióban levő. És visszaél is ezzel rendesen.