Úgy fest, hogy nem állok ki magamért?

Egyetemet végeztem , gyógypedagógiát, de több mint tiz eve , kulföldön próbáltam boldogulni , vegul ovódában , mindenhol dolgoztam , szakmamban nem .

Most mégis szellemi kihivásokkal kuzdö gyerekekkel akartam foglalkozni , akik agresszivek is , van egy speci iskola ahova járnak , értelmi szintjuk kb 2 év körul van , es mar nagyok.

Amikor kezdtem a munkat nem tamasztottam elvarasokat , mert nem tudtam ha fogom birni ezt a munkat , gondoltam megpróbálom es utana meglatjuk .

Hat nem volt könnyu . Több hónap kellett mig belerazódtam , nem 1-2 nap , amennyi az introdukció, es biza elöfordult h a diak elszaladt tölem , nem voltam eleg gyors ( tornaórán , erdöben ) es kollegak kellett összeszedjek.

Tehat idö kellett amig belejöttem , most mar elkapokbarkit , de jó párszor meglepetes megbenitott az elejen, ami bakikat eredmenyezett .

Most mar jól megy minden, de órabéresmaradtam , nem sikerult allandosittatnom magam, es azt hiszem h a beszokás alatt leirtak , most mar hiaba vagyok gyors .

Beszeltem a fönöknövelhogy szeretnem ha hosszútávon alkalmaznanak , de csak hebegett habogott , szokasos standard szöveg , h büdzse stb , es marad minden a régiben.

Tehat csak kialltam magamert es elmondtam mit szeretnek , de annyival maradtam . Anyam szerint a munka azmunka , es ne lepjek ki amig mas nincs .

Kar h nem voltam hatarozott az elejetöl de most mar kesö?

Mit szóltok?