Elmennél dolgozni olyan helyre, ahol a barátod a főnököd?

Az nem barát, aki szóvá tenné, ha "béna" leszel, és emiatt csalódik benned.

A barát az segít, és megértő.

Ne legyen benned megfelelési kényszer amúgy, mert lehet, csak elrontasz majd valamit. Csak természetesen.

Nehéz dió, mert mindenképp borul az egyenjogúság. Én dolgoztam együtt barátnővel. Mivel ő volt a rangidős a munkahelyen, így ő tanított engem, és ha valamiért szólni kellett, kénytelen volt szólni, ami egy idő után elég frusztráló volt. Kicsit egymás agyára mentünk a végén.

Később nekem lett üzletem, ahova meg én vettem fel a sógornőmet. Előtte nagyon jóban voltunk, de ott konkrétan már utáltuk egymást. Nagyon nem viselte, hogy szólok dolgokért, ő pedig azt hitte, hogy mert rokon, mindent lehet. Nem dirigálni volt szándékom, ha szépen szóltam úgy sem volt jó. (vagy nem használt) Szóval a válaszom, soha többet nem dolgoznék olyannal együtt, aki közel áll hozzám.

Én elmentem olyan helyre, ahol a barátom volt a főnököm.

Meg az apja. Önmagában ez semmilyen előnnyel vagy hátránnyal nem járt egy hagyományos munkahelyhez képest. Mivel itt sosem rendeztek értelmetlen hatalmi drámákat. Megvolt a feladat, meg kellett csinálni oszt jónapot.

Nekem sajnos azért romlott meg a kapcsolatom a főnökökkel, azaz a haverommal és az apjával, mert a régebben ott dolgozó kollégák kitúrtak, kifúrtak onnan és a haverom ahelyett, hogy kivizsgálta volna az ügyet, hagyta magát zsarolni a kollégák által, hogy "vagy ők mennek el, vagy engem rúg ki".

Ő pedig (ez önmagában érthető) féltette a cég hatékonyságát, így engedett a nyomásnak és engem küldött el.

Az apja pedig hiába állt az én oldalamra és átlátta, hogy a két fiatal kolléga szakmai féltékenységből utál ki, mégsem tett érdemben semmit.

Végeredmény: nekem sajna az az állásom megszűnt és kapcsolotatot megszakítottam velük. Ők meg sajna rábasżtak, mert próbaidőn túl mondtak fel, így még fizetniük kellett illetve én meg tartoztam nekik fizuelőleggel de nem kapták vissza érthető okokból.

Hozzáteszem, hogy én a korrektség híve vagyok, de ott durrant el az agyam rájuk, hogy két suttyónak hittek és nem tettek semmit a konfliktus megoldására.

A két régebbi kolléga azért nem akart velem dolgozni, mert állítólag lassúbb voltam, mint amit elvártak volna.

Tény: 3 hónap alatt sokat fejlődtem tanultam a melóban, de nyilván nem voltam olyan rutinos, mint aki 8 éve ezt csinálja. Mondtam is, hogyha fél-egy év meló után elégedetlenkednének a sebességemmel, akkor megérteném és magamtól felállnék.

Ja és ésrdekes, a főnökök, a haver és az apja meg voltak velem elégedve. Mégis kirúgtak a két hülyegyerek intrikái miatt. Azóta nem a haverom.

Személyiségfüggő, de inkább rosszra fordul.

Miért nem keresel a szakmádban állást?

Ha jól értem leállamvizsgázol csak az oklevelet nem kapod meg. Tehát a szakmai tudás megvan. Nyugodtan kereshetsz állást (Más kérdés, hogy a mai világban normális nyelvtudás nélkül mennyire lehet boldogulni magasabb szinteken)

En elmentem egy olyan helyre, ahol sok ismerosom es kozelebbi baratom, illetve a parom is dolgozik. Kulon teruletek vannak ugyan, az egyik baratom nem kozvetlenul a fonokom, egy masik csak felettem all a “rangletran”, de o sem kifejezetten a fonokom, viszont mindenki munkaja osszefugg mindenkievel, szoval nem szamit. Tovabba miota ott dolgozom, osszebaratkoztam a kozvetlen fonokommel is. Egyaltalan nincsen semmilyen hatassal a munkan kivuli kapcsolatunkra egyikukkel sem, hogy bent mik tortennek. A paromnak a legjobb baratja kozepiskola ota az egyik ferfi, aki fonoki pozicioban dolgozik bent, tudok rola, hogy 1-2x osszevitaztak bent regebben, de ettol fuggetlenul a baratsaguk ugyanugy a regi.

Az elso valaszolo velemenyet osztom, szerintem ket ertelmes ember tudja kezelni az ilyen helyzetet, ha esetleg menthetetlenul bena is lennel, akkor azt is el kell fogadni, hogy ez nem jott be, ennyi, nem mindenki alkalmas ugyanarra a feladatra, amire masok igen. Ettol meg a baratsag megmaradhat.

Nem mennék el.

Nem hiszem el, hogy ilyen helyzetben külön lehet választani a munkehelyi életet a magánélttől.

Ha több munkát kapsz, mint mások, megsértődnél, ha kevesebbet, munkatársaid fújnának mindkettőtökre.

Ha bármikor kapnál tőle neked nem tetsző munkát, nem kérdezhetnéd: "Miért pont én?", mert másnap mindenki ezt kérdezné tőle, ha pedig csak neked tetszőt kapnál, neked sem, barátodnak sem tenne jót a kialakuló munkahelyi légkör.