Mit tegyek ha nem akarok dolgozni de sajnos muszáj?

Okos embereknek is alakulhat úgy az életük,hogy betanított munkát kell végezniük- és élnek... Vagy úgy gondolod kutya köteles valaki eltartani Téged mert Neked derogál a két kezi munka? Inkább meghalnál mert fel kell emelni a sgged a gép elöl- gondolkodjál hány ember van aki a gyári melót is csinálná de nem tudja mert pl fogyatékkal élő? Vagy a halálos betegek? Úgy gondolom nézz magadba és gondolkodj el az élet értékén.

Valami olyan munkát kellene végezned amit élvezel! Amit örömmel végzel és látod,hogy a munkádnak van eredménye.

Te sem láttál még halálos beteget.. A képességek egy dolog, amikor valaki szakmát tanul az érdeklődés fontosabb. Mi érdekel? Rengeteg kepzés van, ezek nem feltétlenül nehezek. Az egész csak elhatározás kerdése. Neten keress képzéseket, biztos találsz valami jót.

Egyszerű: tedd azt, amit leírtál. Jobb lesz neked.

Pedig nem muszáj. Rengetegféle lehetőség van még ezen kívül, de valamit mindig fel kell adni az addig megszokott életedből. Itt a környékünkön van pár állandó hajléktalan, évek óta látom őket, minden nap végigjárják a várost kukáznak, gyűjtögetnek, eladják. Bontandó, üresen álló házakban alszanak, nem tudom hányszor és hol fürdenek. Ruhákat rendszeresen cserélnek, téli sapkájuk is van, ezeket mindig osztanak rászorulóknak, zsákszámra vannak használható, meleg holmik. Kajával is hasonló a helyzet, aznap vagy előző nap lejárt ételeket osztanak. Emellett el lehet menni alkalmi munkákat vállalni, kertészkedni, gyümölcsöt szedni, napszámba, órabérbe, bedolgozni darabbérbe, alapot ásni, fát vágni, betontkeverni. Üveget szoktak még visszaváltani. Legtöbbnek van bicaja is, úgyhogy jó sokat visznek egyszerre. Ezekben nincs benne a kéregetés, és az amit kérés nélkül is kapnak, mert tényleg, itt élnek köztünk, és a szemünk láttára pusztulnak le, nem mindenki bírja ezt figyelmen kívül hagyni. Biztos vannak akik önhibájukon kívül jutottak ide, de olyanok is akik tudatosan választották ezt az életformát, pontosan azért amiért te sem bírnád a betanított munkát, tanulni sem akarnak, és terveik sincsenek a jövőre nézve. Ez kb. azt jelenti, amit írtál, hogy nem akarnak élni. Aki élni akar, az tervez, célokat tűz ki, ha nem is magának, de másokért. Nem mondanám, hogy ettől egyiknek több értelme lenne mint a másiknak. Ugyan az a mókuskerék. Csak azt mondom, hogy választásod viszont van, nem kellene a körülményeidre hárítani mindent. Van aki tanyára megy állatokra vigyázni, kap kaját, szállást. Van aki külterületen faházazik és termelget magának, gallyakat gyűjt télire, kútból visz haza vizet az utca végéről. Van aki eltartási szerződést köt, idős embereket ápol. És ezek még mind olyan önként választott nem rabszolgamunkás életformák, ahol nem kellett eladnod sem a tested, sem a személyiséged, és törvényt sem sértesz, nem lopsz meg másokat, nem csapsz be senkit. Tisztességes, felvállalható életutak.

most akkor dolgozni akarsz, vagy kinyúvadni? döntsd már el!

Ugyan ez vagyok csak nekem még az is rátesz hogy szociális fóbia miatt nem bírom elviselni az embereket magam körül. A megoldásra még én sem jöttem rá egyenlőre.

Próbáltad már jobbá tenni? Mondjuk magad körül, egészen kicsiben?