Bunkó kolléga vs. Kis nyuszi, ijedős, alacsony önértékelésű kolléga?

A második vagyok én.

Adott egy gépies, az egész élet minden lépését túl komolyan vevő kolléga. A munkában is hipergyors, precíz, túlspilázza, túlgörcsöli (és minden másban is).

Nem azért, mert komolyan veszi a munkát, a cég se érdekli őt, ha a cég dolgairól beszélgetünk, kimarad a csevejből. Nem, nem azért ennyire precíz-gyors-pontos-túlspilázós, mert lelkiismeretes, hanem a saját belső görcsei miatt. Van valóban lelkiismeretes! kollégánk, DE! ő mégis totál más, ő nagyon aranyos, nem zárja ki magát a közösségből, nem bunkó (hanem nagyon is empatikus) és nem olyan, mint egy gép.

Szóval térjünk vissza arra, akivel a gond van.

Hihetetlenül ért hozzá, hogyan kell másokat megbántani. Egy-egy szúrós szóval, grimasszal, egy-egy mondattal.

Volt, hogy a főnököt is megbántotta.

Olyanokat mondott nekem (is):

"engem nem érdekel, ha neked rosszul esik"

"én azért szoktam dolgozni is"

" figyeltem az elmúlt 8 napban, és egy alkalommal voltál csak normális"

"én nem hazudok" (ergo engem lehazugozott).

Vele egy szobában ülök. Egész nap nem merek megmozdulni, megszólalni, véleményt mondani valamiről pro vagy kontra, nagyon érintőlegesen mesélni egy hobbimról, az előző estémről, mert úgyis lehurrog, beszól, bántó megjegyzést tesz, vitát (veszekedést) kezdeményez.

Totál terrorban vagyok.

Esélytelen, hogy külön kerüljünk.

A főnökség is tud róla, hogy milyen, sőt a főnököt is nagyon megbántotta múlt héten.

Senki más se tudja őt elviselni.

Mit tegyek?

Bár annyira nincs mit tenni, hogy kvázi kiírni esett csak jól magamból.... :( :(