Miért kell a "lelkiismeret-furdalást" kelteni, hogy nem hónapról hónapra élek és nem csak "olcsó ételre" telik?

Nem akar ezt kelteni, nem is tudja hogy milyen érzést kelt a szavaival. Ő a mindennapjaiban aggódik a pénz miatt, nézi az árakat, mit hogy vehet meg, mert úgy érzi, ha ezt nem tenné, akkor felelőtlen, figyelmetlen lenne, ami rossz.

Ahogy látja a többi embert, kivetíti rájuk az Ő érzelmeit/gondolatiad: Azt látja, hogy a többiek akik nem nézik az árakat, mind felelőtlenek, és butaságot csinálnak. Nem gondol bele abba, hogy más máshogy érez a pénz iránt, és valakinek jobb az, ha nem nézi az árakat.

Ő nem rólad beszél, nem veled van baja, ahogy költöd a pénzt, hanem saját magának van gondja a pénzzel. (Nem feltétlen az a baja, hogy nincs elég neki)

Te költsd a pénzed úgy, ahogy jól esik. Ha valaki beszél az életedről, ne vedd komolyan, mert valójában SOHA nem rólad szól, hanem saját magukról.

Példa: Barátnőm alacsony, és gyengéd. A szülei mindig gyengének, esetlennek, bénának látták, ezért mindig sajnálták és úgy bántak vele mintha valami szerencsétlene elesett áldozat lenne az életben, amikor sokkal jobb dolga van mint nekik. Saját érzéseiket, elképzelésüket kivetítették a másik emberre, távol esve a valóságtól.

Szinte egyik ember sem képes látni a másikat, mert mindig a saját érzelmeikben kavarognak.