Ér titeket stressz a munkahelyeteken? Mit dolgoztok?

Ha nem érne stressz, akkor tojnék a munkámra. De nem teszem (és ezért amúgy éppen ma kaptam dicséretet). Viszont jól viselem általában, meg azért tudok szelektálni, hogy mire húzom fel magam és mire nem. Az emberi butaság (főleg, ha miatta veszélyben az én munkám minősége/határideje, vagy nekem kell kijavítani plusz munkaként, hogy megtartsam a minőséget) mondjuk instant felcseszi az idegeim, de legalább gyorsan szoktam lenyugodni is.

Vagy ha nem tudom, mi a gond és ezért nem tudok tenni ellene, az a másik, amiért ki tudok akadni és aztán káromkodom, mint a kocsis nonstop.

Gépbeállító (és egyben operátor) vagyok.

Egyébként szeretem a munkám, a legtöbb nap egy újabb kihívás és fejlődés. Meg azért anyagilag se rossz.

Jóformán soha nem ér stressz.

Szerződéses katona, logisztikai alakulat.

Igen, a munkámból adódóan néha targoncáznom kell, és mivel nem vagyok az a magabiztos fajta, nagyon stresszelek, hogy ne borítsak fel, ne üssek el senkit/semmit. Elég szűkös a helyünk, épphogy ki van számolva. Ezen kívül gyakran csomagolom a végtermékünket, és nálam kerül utoljára kézbe a vevő előtt, tehát nagyon kell figyelni, hogy ne legyen semmi baj, amiért rám üt vissza a dolog. Ezenkívül van egykét hülye liba, akik a keserűségeiket a másik kollégákon vezetik le, és néha nagyon nincs türelmem hozzájuk. Van olyan emberünk is, akinek ha rossz napja van, nem lehet szólni hozzá, ugyanis nincs otthon dildója, ami kielégítheti.

Aztán ott van a főnök, aki néha tiszteletét teszi nálunk, és olyankor mindennek úgy kell állnia, mint a Katiban a gyerek. Tök felesleges igazításokkal, megoldásokkal jön, aminek full semmi értelme, csak nekünk plusz munka.

Hát igen, nem könnyű.