Hogy fogja bírni a más nyelvet a kamasz gyerek?

Engem 14 évesen járattak magàntanàrhoz aki megtanitottabteljesen a nyelv alapjait, mikor kimentem szinte màr csak szokincsbövités es akcentustanulàs terhe volt csak rajtam de irto gyorsan belejöttem.

Bébiszitter voltam egyedül kint màr 18 èvesen.

Eleinte csak a csalàdot értettem, késöbb a többi embert is ill mindenkit, késöbb hosszabb szöveget is, de tv radio hireket filmet, az nem alakult ki valahogy. Szoval nem interaktiv beszédet amikor oda vissza megy a kommunikacio szemelyesen, azt ma sem ertem középfoku nyelvvizsgàval.

Nem gimnazista voltam, de saját tapasztalataim szerint;

29 éves vagyok.

11 éves voltam, amikor kivittek külföldre.

Idehaza a negyedik osztályt befejeztem, odakint mentem ötödikbe, nem rakta vissza negyedikbe.

Az első időszakban én nem a többiekkel együtt tanultam; a készség tárgyakat velük csináltam, meg a matematikát is, de a nyelvi órán inkább ilyen gyakorló füzeteket csináltam, hogy tanuljam a nyelvet és otthonra kaptam házifeladatokat.

Otthonra bejelöltették velem, hogy mi a többieknek a lecke, azoakt megpróbáltam értelmezni, szótárazni, ha nem ment, szülők segítségét kértem.

Idővel elkezdtek nem munkafüzeteket adni, hanem nekem is figyelnem kellett órára, adták a feladatlapokat és, ha valami nem volt tiszta, ki kellett szótáraznom - ugyanúgy, ha én mondani akartam valamit, próbáltam összerakni, ha valamit nem tudtam, kikerestem szótárból, utána kijavították szóban, hogy hogyan kell helyesen mondani.

Egy magántanárt ajánlottak nekem, ő foglalkozott velem idővel iskola után, ő nem volt magyar, hanem ottani.

A dolgozatok; elején könnyített dolgozatokat írtam és engedték, hogy szótárt használjak. Aztán a többiekkel írtam és engedték, hogy szótárt használjak.

Nem voltam kitűnő tanuló, de elégséges szint megvolt tanév végére.

A gyerekekkel kellett kommunikálnom, mert gyerekből voltam. :) Mindig, ha valamit nem tudtam, mutogattam, lerajzoltam (volt nálam ceruza és papír az udvaron) és ők elmondták, m az, meg kijavítgatték a mondataimat. Lassan beszéltek hozzám és gyakran mutogattak közben.

Emlékszem, mindig ideges voltam, amikor odajöttek hozzám, mert féltem, hogy meg fogom e majd érteni, amit mondanak. :D

Ötödik osztály felére már ki tudtam magam fejezni, de még voltak bőven hiányosságaim. A végére már nagyjából rendesen beszéltem.

A nyelv tanulást könnyebben, az integrálódást már nehezebben. Én 16 voltam, amikor kiköltöztem a szüleimmel külföldre. Előző évben otthon kijártam a 9. osztályt, itt második idegen nyelvként elkezdtem a németet, amikor kiköltöztünk annyit tudtam elmondani, hogy ki vagyok és honnan jövök, de abból amit mondtak nekem, vagy az oldalnyi szövegből, amit elém raktak, egy szót sem értettem. Az első francia órákon néha azt se tudtam, hogy most melyik nyelven beszél a tanár, viszont a gyümölcsöket nagyon vágtam. (Ennyit az otthoni oktatás színvonaláról) Az itteni első évemben, bár én már nem számítottam tankötelesnek, kaptam egy évet nyelvtanulásra. Nem raktak vissza 9.be, hanem 10.be, amit viszont meg kellett ismételnem. Ez az egy év úgymond elúszott, a régi osztálytársaim tavaly leérettségiztek, én viszont majd csak most fogok, de ezt nem tartom akkora katasztrófának. Az első évem mondhatni borzalmas volt. Nagyon hiányoztak otthonról a barátaim, a rokonaim, ahogy lehetőség adódott próbáltam haza utazni és minél tovább maradni. Mostanra itt is kialakult a baráti köröm, és sikerült integrálódnom. Az otthoniakkal ugyan úgy tartom a kapcsolatot, persze voltak, akik lemorzsolódtak az évek alatt, de helyettük vannak mások, itt. Számomra ez sokkal nehezebb feladat volt, mint a nyelvtanulás. Ha tényleg komolyan fontolóra veszitek, hogy kiköltöztök, a nyelvet ne tarsd a legnagyobb nehézségnek, mert aki akarja, az meg tudja csinálni, meg tudja tanulni, a kérdés az, hogy meg-e akarja. Nekem sokszor volt olyan időszakom az elején, hogy “belesz@rok az egészbe, mindenkit és mindent utálok”, de ezt csak negatív élmények követték. Amint megbékéltem a helyzettel, és elfogadtam, ami van, sokkal könnyebben ment minden és nagyon örülök, hogy akkor a szüleim ilyen döntést hoztak, most már biztos nem csinálnám vissza, vagy nem költöznék haza. Ha még lenne kérdésed szívesen válaszolok, akár privátban is! Sok sikert!

19/L