Minden ismerősöm "menekül az iskolapadból", mikor megemlítem, hogy én még több évig tanulni szeretnék, mesterre menni, szinte már bűntudatom van (? )

Egy egyszerű alapképzést végeztünk, ami nekem nagyon kevés volt, de igyekeztem kimaxolni, nyelvtanulással, TDKval, és viszonylag jól is ment, visszvárnak mesterre is.

Viszont most szeretnék egy másik terülten tanulni, amit eredetileg akartam, de végül nem mertem megpróbálni, de most úgy erzem itt az ideje, és meg kell ragadnom a lehetőseget.

Később pedig szeretnék valamilyen mesterre menni, mert nagyon érdekel az tanítás, kutatás is, ami mester kereteben is valamennyire megvalósítható lenne talán. :)

De kezdem rosszul érezni magam, hogy ennyit akarok tanulni, és hogy emiatt megszólnak :/

Viszont úgy érzem, ez mind kell ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretnék, és a tanárim is támogatják, meg látnak bennem lehetőséget, illetve köztük vannak úgymond példaképeim, mert köztük is van, akinek nagyon sokféle kepzettségel rendelkezik, és remek oktatók, pont emiatt, mert rengeteg dologhoz értenek.

Szimplán csak tegyek a negatív emberekre, és csinaljam, úgy ahogy jónak érzem? :D

Nyilván ez tűnik logikusnak, csak mégis rosszul esik, hogy ilyen dolog miatt megszólnak.

Mit gondoltok, van, aki hasonló helyzetben van? :)