Mi volt a legvidámabb élményetek az iskolában?

Az osztálykirándulások, egyéb utazások szinte kivétel nélkül nagyon jók voltak.

Összekovácsolódott a közösség, buliztunk, imádtam!

A tesiórai focik és kosarazások szintúgy hiányoznak.

Az egyéb felméréseket is szerettem, mert sikerélményt adtak, de a játék volt a non plus ultra.

Volt egy plátói szerelmem, ami később beteljesedett.

Már azt is imádtam, mikor csak láthattam.

Minden fakt előtt az interaktív táblán nyomtuk a Fifát a fiúkkal, kebabot/pizzát rendeltünk, imádtam.

A beszélgetések is jók voltak: szerelmi ügyek, meccseredmények, stb.

Az általánosban az amikor vége lett és rájöttem hogy soha többet nem kell találkoznom az osztálytársaimmal.

A gimi összességében jó volt, talán a spanyolországi két hetes tanulmányutat emelném ki, az eszméletlen jó volt

Az általános iskolában imádtam az alsós osztálykirándulásokat, még nem arról szóltak, hogy ki mekkora kan, meg hogy baxik be, meg mekkora élet császára...

Elmentünk erdei iskolába, pecáztunk, kirándultunk, este szalonnát sütöttünk, meg ilyenek. Marha jól éreztem magam. Aztán ennek elmúlt a varázsa, 6-8. osztálytól.

Nekem alsóban volt egy legjobb barátnőm, akivel minden héten könnyesre röhögtük magunkat valamin szinte, az osztályfőnökünk meg utálta, hogy elválaszthatatlanok voltunk, és mindig próbált kib@szni velünk. Pedig nem tettünk ellene semmit. :D De ahogy előttem is írták, hiányzik az az ártatlan időszak, amikor még nem attól voltál nagy valaki, hogy hétvégén az árokban fetrengtél, a suli wc-jében naponta elszívtál egy doboz cigit, meg hogy 14 évesen már nem voltál szűz, és az milyen menő. Kb. ettől az időszaktól kezdtem gyűlölni az egészet, és eltaszítottam magam mellől mindenkit, még az otthoni élet is kegyetlen volt ráadásul. Annyira szeretnék még gyerek lenni. :(

De bocsi, hogy ezt így leírtam, fő a pozitivitás. :) Tudnék pár példát írni, hogy milyen jó emlékeim voltak alsóban, de egyszerűen nem tudok választani.

A ballagás amikor tudatosult bennem, hogy itt hagyom őket a fenébe :D

Az iskolán kívüli dolgok közül volt amit szerettem, pl. az énekkarral, színjátszós csapattal és balett csapattal töltött időt. De a hivatalos osztályom katasztrofális volt, folyamatosan bántottak.

Nekem az összes közül az volt a legviccesebb, amikor egyszer bolondok napján vagy húszan megfogtuk a töri tanár kispolsiját és beállítottuk úgy az iskola kapujába, hogy teljesen elállta a gyalogos közlekedést.

Sírtunk a röhögéstől...

Általánosban az, amikor ballagás után kisétáltam abból a gyűlölt intézményből.

Középiskolában a kirándulások.

A közössegi dolgokon kivül(en is imadtam àltalànosban a még àrtatlan gyerekek tipusu osztalykirandulasokat pl opusztaszeri körkép, csapatjatekokat, szankozasokat a dombrol, tanaroknal is voltunk(arra nem emlekszem milyen aprobol, de vendegül lattak a tanarok is a hàzukban kisebb csapatonkent), vagy barmit amikor összegyültünk.

Egyenileg pedig:

A tesiteremben mindig voltak olyan dolgok amiket soha nem hasznaltunk pl gyürü, kötél màszni, gerenda. Es mindig csak suttyonban nezegettem.

Egyszer mikor szabadfoglalkozas volt es nem volt tartva ora, gondoltam ugy sem nez ide senki, es elkezdtem felmaszni a kötelen hogy elérem e a plafont (jo magasan volt nem tudom saccolni egy tornaterem magassàgàt de egy hodàly), es amikor màr majdnem elèrtem, hallom hogy lentröl mindenki nekem kezdett drukkolni hogy hajrà x, ez az megcsinalod, leneztem es mindenki nezett ram..

Vagy volt olyan hogy be lettünk osztva oràt tartani(mindenkinek kellett minden tantargybol egyszer oràt tartani), es szoval en tesin aerobickot tartottam es mindenki ugy csinalta utanam amiket mutattam mint a kisangyal :) labfejtöl felfelé vègigdolgoztattam minden testreszt :)

Aztan engem tettek be versenyekre.

Giminél pedig nekem is az volt a legszebb pillanat, mikor ballagàs utàn oszlàs, mindenki go haza, a csaladi ünneplèsbe es még hàtrafordulva egymas felé, köszöntünk egymasnak es utnak indult mindenki. (Nalunk is csak a pasik cigi bulik volt a tema. Jofej volt ugyan mindenki, kedvesek, intelligensek, elfogadoak (nem voltak kiközösitesek meg semmi), de valahogy megis felemelö örömmel töltött el hogy soha többé nem làtom öket)