Hogyan éltétek meg az iskolát, az osztályközösség kötelezőnek mondott részét (akik nem akartak vegyülni, különböztek a többiektől)?

Sosem szerettem az ilyen programokat, én úgy oldottam meg hogy nem mentem el. Sosem volt semmi bajuk ezzel, nem igazán érdekelte se a diákokat se a tanárokat hogy ki mit csinál.

Bár, nagyon sok embertől éppen ennek az ellenkezőjét hallom, hogy direkt azokat bántják akik nem mennek el a közös programokra, nekem csak szerencsém volt.

Én egyik osztályomban sem találtam a helyem. Talán azért, mert utálom ha rámeröltetnek valamit, de konkrétan bármit. Imádok olvasni, de a kötelezőktől feláll a szőr a hátamon. Valahogy így vagyok az osztállyal is. Szeretek barátkozni, új embereket megismerni, de amikor összezárnak egy csomó kvázi idegen emberrel és barátkozzatok mert egy osztály lesztek még x évig, az kegyetlen.

Általánosban elég dúrván ki voltam közözösítve, utáltam is az osztálykirándulásokat. Az ofő meg sírásig badszogatott, hogy menjek. Szerencsére a szüleim tudták, hogy mennyire utálom az osztályt és nem küldtek el.

Azt hittem, a középiskola jobb lesz, hogy majd végre olyanokkal leszek egy osztályban, akikkel van közös témánk, akik szintén azért jöttek ide, mert az a szakma érdekli őket, aki engem. De nem. Szóval most én vagyok a lány a hátsó padból, akinek fura hobbijai vannak és csak akkor beszél, ha kérdezik.

Hogy hogy éltem/élem meg? Iskolába tanulni járok, a balhékat páholyból nézem popcornnal.