Egy introvertált vagy egy extrovertált embernek való inkább a tanári pálya?

Igen, úgy van, ahogy a #2-es mondja. Nincs olyan, hogy valaki introvertált vagy extrovertált, ezt így kimondani valakire olyan nagy hülyeség. Igazából helyzettől függ, hogy egy adott szituációban az ember milyen.

Jelen esetben én pl. mindig is az átlagnál visszafogottabb voltam, befelé forduló magamnak való, csendes, akivel nehezen lehet barátkozni, nem igazán beszélget senkivel, nem teremt kapcsolatokat. Egész gyerekkoromban ilyen voltam, egyetemen oldódtam valamennyire, de még ott is inkább csendesnek ismertek. Ez alapján azt lehetne gondolni rólam, hogy nem igazán vagyok tanárnak való.

Viszont amikor tanár lettem, azt vettem észre, hogy mivel a bizonyos értelemben vett ranglétra tetején vagyok a gyerekekkel szemben, egészen másképpen alakítok ki velük viszont. Egy ponton túl csüngtek rajtam a gyerekek, imádtak, jófej, közvetlen, aranyos tanárnak tartottak, aki mindig meghallgatja őket, akinek mindent elmondhatnak, akiben lehet bízni, lehet vele beszélgetni, sőt, hülyülni is. Számukra a tipikus jófej, laza tanár voltam.

Máig sem tudom megmagyarázni, hogy ennek mi az oka. Persze ez csak én vagyok, másnál lehet, hogy nem működne ez, csak egy példának írtam le ezt, tudniillik, ha valaki magánemberként introvertált inkább, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanárként olyan, akinek mindig van egy-két kedves szava a diákjaihoz, és akinek a viccein a gyerekek szétröhögik magukat óra alatt...

Igen, nincs ilyen, hogy valaki 100% introvertált vagy 100% extrovertált, a legtöbb emberben megvan mindkettő, csak valamelyik dominál. Nem vagyok pszichológus, de ezt hallottam és ezt is tapasztalom.

Alapvetően én is introvertált vagyok, de tanárnak készülök. Nekem is voltak introvertált személyiségtípusú tanáraim (legalábbis azt vettem rajtuk észre, hogy azok) és nem voltak ők emiatt rosszabb tanárok.

Annak való, aki elhivatott.

Ne aggódj a személyiségtípusod miatt, a kedvenc tanáraim között mindkettő típusból vannak példák.

Azt hiszem, elsősorban a tantárgy szeretete az, ami meghatározó