Elmenjek a kirándulásra?

Furcsa, hogy pont az anyukád tanácsolja, hogy ne menj, mintha azt próbálná beléd sulykolni, hogy nembaj kislányom, legyél csak nyugodtan antiszociális... pedig fiatalon még TALÁN jobban lehetne tenni ellene.

Ha lenne ott legalább 1 jó barátnő, én elmennék.

Costa Bravan összeraktak 3 lánnyal. Egy mindig ideges volt tőlem, kiabált velem, a másik kettő is beszólogatott. Tök jónak ígérkezett a kirándulás, de mindig lebert voltam, mert elbacták a kedvem a cseszegetéssel.

Egyszerűen utáltam a szobaban lenni, ha ott voltak, mert egy szót mondtam, ami nem tetszett nekik, már üvöltöztek.

Egyszer az egyik tanár leült velünk beszélgetni, hogy kibékítsen minket, de csak annyi lett, hogy elmondtak, hogy idegesítem őket.

Velük sehova se akartam menni, így mindig külön cirkusz volt a kulcsból, mert sosem rakták be oda, ahova megbeszéltük. Ők kismilliószor kizártak engem, de, amikor egyszer én nem értem.időbem vissza, cirkuszoltak...

Egyszer az egyik felidézte a kirandulást nekem hogy ott is hülye voltam és megkértem, hogy, ha már egyszer elbacták a kirándulást nekem, ne emlegesse fel...

Csak nézett.

Őszintén szólva, felnőtt fejjel már leszarom, de gyerek fejjel én kihagytam volba inkább.

Hehe, ismerős dolgok.

Anno volt egy nem kötelező osztálykirándulás, és mondtam hogy az utolsó lenne az osztály akikkel mennék bárhova is. :)

Onnantól automatikusan nem is mentem, családdal mentünk fasza helyekre, külföldre, amíg az iskolatársaim unalmas templomokról hallgatták az unalmas előadásokat városnézés alatt, addig én magamnak fedeztem fel Görögországot, Törökországot, Albániát, Horvátországot, Szlovákiát, Lengyelországot és Finnországot :-)