Furcsa, hogy emiatt szeretnék őszre jelenléti oktatást az egyetemre?

Elmesélek valamit: az egyetemen én is mindig alig vártam a szeptembert.

Egyszerűen csak azért, mert szerettem a tanárokat meg az épületet, illetve nekem se volt eseménydús a nyaram. Néha egy napot elmentem valahova, de amúgy nekem is annyi volt, hogy punnyadás otthon, mert nem volt pénzem utazgatni.

Az augusztust már azért szerettem, mert fellendült az élet a fb csoportunkban a közelgő tárgyfelvétel miatt és ez azt is jelentette, hogy kezdődik nem is olyan sokára az egyetemen az újabb szemeszter.

A többi szünetben az volt, hogy vagy túl rövidek voltak vagy vizsgaidőszak volt, így annyira nem jöttek elő ezek az érzések, viszont, anyukám külföldön élt és minden évben hazajött kb 3 hétre, ami alapjáraton nem volt rossz, de hosszútávon nem bírtunk együtt lenni, ráadásul tisztára sikált lakás várta mindig, de azt mondta, hogy egy undorító disznóólba érkezett, szóval mindig egy veszekedéssel kezdődött az itthonléte, tehát, ha pont akkor volt itthon, amikor én valamilyen szüneten voltam,akkor nagyon vártam, hogy mehessek vissza az egyetemre.

A gimiben nem volt ilyen érzésem, de akkor anyukám dolgozott napközben, sőt, én is dolgoztam, de ha nem, akkor se zavart a punnyadás, csak augusztusban volt egy rossz érzésem, hogy elment a nyaram és semmi izgalmas nem történt, meg, hogy milyen gyorsan elment egy újabb nyár. A gimit utáltam, nagyon sokat kellett tanulni, otthon kiabáltak a négyesért (az egyetemen már nem nézték a jegyeimet), a gyerekek nem szerettek, néhány tanár ijesztő volt.

Amúgy eszbe jutott valami: gimis koromban szerettem megvenni a tanszereket és pár nappal a szorgalmi időszak elô

Őtt már kicsit vártam a sulit. Mindig megfogadtam, hogy szépen fogok írni a füzetbe, de par hét múlva elcsúnyúlt az írásom, mivel a pörgő nyelvű tanároknál a gyorsaság a lényeg jefyzetelésnél és nem tudtam szépen és gyorsan írni.

Meg maga az, hogy visszamentem is 1-2 napig volt különleges, amíg csak bemutatkoztunk a tanároknak, de utána jöttek a rém unalmas órák, a röpik, a házik és elmúlt a varázs.

Nem furcsa.

Én még gimnazista vagyok, most megyek majd 12.-be és nem kifejezetten szeretem a gimit, mert a háromnegyede nem érdekel annak, amit tanulunk, de ennek ellenére nagyon nem akarom, hogy online oktatás legyen. Végre be akarok járni, emberek között lenni, azt akarom, hogy legyen valami rendszer a napomban és ne állandóan csak itthon üljek mindig ugyanott. Már nagyon elegem lett belőle és én is magányosabbnak érzem magam. Gáz vagy sem, de most is halálra unom magam, egy lusta dög vagyok, nem csinálok semmit egész nap. Ha tanulok, akkor legalább hasznosítom magam, csinálok valami értelmeset, akkor is, ha nem éppen a kedvenc tantárgyamról van szó.