Volt olyan osztálytársad, akibe szerelmes voltál?

Volt ilyen, több, mint 20 évvel ezelőtt. Naív, viszonzatlan szerelem volt, én voltam a szerelmes, a lány visszautasított, és utána az iskolában évekig kifejezetten ellenségesen viselkedett velem.

Nem részletezem, de ez az ellenséges viselkedés és értelmetlen gyűlölet a mai napig fennáll. Úgyhogy én nem szeretnék vele többet találkozni, viszont azt megtanultam, hogy ne bízzak meg senkiben sem maradéktalanul. Tehát úgy gondolom, hogy ez a lecke kellett a felnőtté válásomhoz.

Volt igen, sőt a lány is odavolt értem. Viszont én voltam tipikusan az a félős beszari srác, aki minden "jelzést" annak tudott be, hogy ő biztos mindenkivel ilyen kedves ez nem jelent semmit stb stb.

Konkrétan leírta messengeren, hogy szeret, én meg hmm biztos csak barátként 😂. Konkrétan hetente teleírta az üzenőfalamat szívekkel de még így se csináltam semmit. Annyira önbizalom hiányos voltam, hogy kb neki kellett volna elhívnija randira, higy valami történjen is, de nyilván nem hívott 😁. Márciustól szeptemberig próbálkozott, aztán megunta és mással jött össze, kb a szívem tört össze, de persze próbálkozni nem próbálkoztam volna én ostoba.

Azóta már megy a barátnőszerzés, az önbizalmam is rendben, jelenleg barátnőm is van, de ez azóta fáj, hogy hogy lehettem ekkora lúzer, pedig nagyon jó csaj volt mind belsőleg, mind külsőleg.

Mostanában már nem beszélek vele, de külsőre még mindig rendben van. Néha eszembe jut, hogy mi lett volna ha nem vagyok ekkora csődtömeg, elhatároztam, ha egyszer ő is meg én is szinglik leszünk egy időben, akkor megkörnyékezem :D

Általánosban. Ádám.:D Egyszer úgy éreztem szerelmes vagyok belé, egyszer csak barátságot éreztem. Nagyon szerettem mint embert. Aztán 19 évesek voltunk, egyszer feljött hozzám, és érezni lehetett a vibrálást, de mégsem történt semmi, szerintem mindkettőnknek eszünkbe jutott a másik "gyerek énje". :D

Azóta is jó szívvel gondolok rá. Most vagyok 29. Fogalmam sincs mi lehet vele.

Volt több is, a legemlékezetesebb középsuliban. Máig összejönnék vele, ha úgy adódna... ráadásul először én tetszettem neki, de mivel el se tudtam képzelni, hogy egy olyan srácnak mint ő, tetszhetek én, abszolút nem vettem a jelzéseit. 🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

Csak később, utólag értettem meg... amikor nekem tetszett meg ő. De akkor már feladta. 🤷‍♀️

Volt, gimiben kilencedikben már rögtön az elején, a csaj hívott el randizni, az biztos, hogy neki én tetszettem az első pillanattól, így utólag már nagyon nyilvánvaló volt, de akkor nem esett le egyértelműen. Először nekem annyira nem tetszett, de aztán egyre jobban, sok közös volt bennünk, idővel már külsőre is nagyon megtetszett, de sosem mertem lépni, így nem is lett belőle semmi komoly. Rengeteg problémám volt már akkor is, szociális fóbiám is volt, el nem tudtam képzelni, hogy valakinek komolyan tetszenék, vagy hogy bárki el tudna viselni hosszú távon.

Néha még mindig gondolok rá, hogy mi lett volna ha, meg hogy működhetett volna, de ez önbecsapás, sztem legfeljebb egy nagy csalódástól mentettem meg azzal, hogy nem léptem semmit...