Veled az osztálytársak első és második osztályban hogyan viselkedtek?

Óvodára jobban emlékszem.

Ki a fene emlékszik rá? Majd' 40 éve volt.

Kit érdekel? Nekem az volt a fontos, hogy jól tanuljak.

Nem bántottak, csak nem foglalkoztak velem, de én se velük, mert nem mertem feléjük nyitni. Szóval nem közösítettek ki, csak nem foglalkoztunk egymással. Pár év kellett, hogy beilleszkedjek.

Az első 2 év nagyon nehéz volt. Az osztályban a többség ismerte egymást, mindenkinek volt legalább egy óvodai barátja. Nagyon magányos voltam, próbáltam keménynek látszani. Inkább nézhettem ki furagyereknek, aki nem találja a helyét. Mivel más nem barátkozott velem, egy cigánygyerekkel haverkodtam össze, aki lesz.rta a tanulást és mindig verekedett, stb. Sorra kaptam az intőket és a tanulmányi eredményem is szörnyű volt. Akkoriban zaklattam és megfélemlítettem az osztálytársaimat, főleg a gyengébbeket, ezt visszagondolva nagyon bánom. 3. elején elment a fiú. Újból magányos voltam, de egy lány osztálytársam elkezdett velem barátkozni és szép lassan leszedte rólam a burkot, amit felépítettem. A barátai is elkezdtek velem beszélgetni, játszani. 3. Végére sikerült úgy igazán beilleszkednem és egész 8.ig majdnem mindenkivel jól kijöttem. Gimiben szerencsére hamar beilleszkedtem.

Mivel falusi vagyok, így 6-an voltunk, mindenki ismerte egymást és nem voltak konfliktusok. Emlékszem én voltam a kiskirálynő ( mások rakták rám ezt a megnevezést) mert minden nap máshogy volt a hajam megcsinálva. Volt egy negyedikes barátnőm aki tanítgatta az angolt mikor a többiek játszottak. Én nagyon szerettem, jobban mint az 5-8. korszakom.

Semmire nem emlékszem belőle

Első két év jó volt, 4. után kezdődött a kiközösítés