Hogy viselkedjek az első gimnáziumi napomon?

Természetesen, őszintén. Mosolyogj azért, próbálj minél több emberrel beszélni.

Esetleg kérdezd meg, hogy merre van a mosdó, nem jönne el veled valaki, vagy a büfé, igazából csak kezdeményezz beszélgetést sok emberrel, ez a lényeg.

A fentieken túl: ne tukmáld rá magadat másokra, de visszahúzódó se légy. Hónapjaitok lesznek megismerni egymást, nem kell ajtóstul rontani a házba, de elvonulni sem kell a kert végébe, ha érted a metaforát. :)

Mindenki zavart ilyenkor. Beszélgessetek arról, hogy mennyire újszerű ez a helyzet, ki honnan jött, és akkor oldódni fog a dolog. Légy megértő, de légy immunis arra, ha más nem az. Nem mindenki képes jól kezelni ezt az új helyzetet.

És a (nem túlzásba vitt) mosoly mindig sokat segít. :) A kellemes emberekhez mások is szívesen közelednek.

"Természetesen, őszintén. Mosolyogj..."

Megnézném azt az őszinte mosolyt, amit ilyenkor kicsikar magából valaki. :-))

Elmondom, hogy én hogyan kezdtem.

Én az általánost nagyon gyenge eredménnyel zártam (ott állandóan a hátsó padok valamelyikében ültem...).

A gimiben, ahogy először beléptem az osztályba, az összes hátsó hely már foglat volt, szinte kínálta magát a lehetőség... és akkor, és ott elhatároztam, hogy az első padban, ráadásul középen fogok ülni és úgy is lett (aztán végig ott ültem és kitűnő eredménnyel fejeztem be a négy évet)...