Ha tanár lennél, hogyan kezelnéd a mobbingot az osztályban? Milyen módszerekkel?

Mobbing = zaklatás, annak aki nem tudná.

És ez érdekes kérdés, pedagógia felvételinél erre vannak szituációs feladatok is.

Kezdjük ott, hogy nem minden áldozat olyan bátor, hogy jelezze a tanárnak és a középiskolában a tanár észre sem veszi, hiszen nem minden óra van ugyanazzal a tanárral, plusz a kiránduláson sem biztos, hogy a visszahúzódó gyerek a zaklatás vagy a bántalmazás áldozata.

Engem pl nem bántottak a gimiben, csak félénk voltam,nem mertemodamenni egy bandához sem, ráadásul jobban is éreztem nagam egyedül.

Azt se felejtsük el, hogy a gimi mindig is úgy működött, hogy mindenkinek megvolt a helye a "táplálékláncban" és ezen egymezei tanár nem fog változtatni.

14 és 18 év között nem érett egy gyerek, nem úgy gondolkodik, mint 18 felett, ő csak azt érti, hogy a gimiben éppen hol van rangban és aszerint a szereoe szerint kell élnie.

Hogy mit tehet a tanár? Lelkileg támogatja a diákot, érezteti vele, hogy értékes ember, ha kell elirányítja egy szakkörre, ami kellemes érzést ad a nehéz időkben vagy a pszichológushoz, aki segíti, hogy ne omoljon össze, leküzdje a stresszt.

A zaklatottnak azt tanácsolnám, hogy jelentse fel őket. Menjenek bíróságra. Tanúskodok ha gondolja.

Mást nem nagyon tudnék tenni. Fegyelmezni a mai agyhalott kölyköket nem lehet. A náluk is ostobább tenyész állat (szülő) rögtön bejönne csapatostól bosszút állni. Ki is rúgnának tuti, amiért szólni mertem a szent gyermekre.

Én az erőfölényre szavazok. Ezek mégiscsak tizenéves kis csírák...

A baj azzal van, hogy ez vajon iskolai vagy családi ügy? Abban az értelemben iskolai, hogy ott történik, de abban az értelemben családi, hogy mindenki felelős a saját kölykéért.

Ha bárki zaklatná a gyerekemet, azonnal és nagyon keményen "elmennék a falig", azaz halálra csesztetném a tanárt, az iskolát, hogy rúgják ki a zaklatót. A zaklató szüleit minden létező jogi lépéssel megfenyegetném, és általánosságban borzasztó, nyilvános botrányt csinálnék. Nem a "nyerés" miatt, hanem hogy a zaklató gyerek a napvilágra kerüljön, érezze, hogy valódi, ártani képes hatalommal került szembe, és besz@arjon. Nekem az sem probléma, hogy személyesen úgy ráijesszek, hogy arról koldul. Nyilván nem bántanám, csak az kell, hogy becsicskuljon. Ezt jelenti az erőfölény.

Tanárként nehezebb az ügy, mert szülőként lehetek vad és elfogult, de tanárként nem. De az erőfölény azért a tanár oldalán is ott van, ha nem is könnyű alkalmazni. Beszélnék a zaklatott gyerek szüleivel, hogy lépjenek fel nagyon határozottan, és ugyanúgy megfenyegetném a zaklató szüleit minden lehetséges következménnyel.

Persze ki akar tanárként, pusztán erkölcsi alapon ekkora konfliktust vállalni? Valószínűleg kevesen. Pedig az erőfölény lenne a legjobb a megelőzésben is, mert híre megy annak, hogy Dezső bácsi két nap alatt úgy kirúgatta a zaklató Jencit, hogy a lába sem érte a földet, és még az új iskoláját is felhívta, hogy tartsák szemmel a kis rohadékot.

Szerintem pedig megfélemlítés, zaklatás vagy iskolai bántalmazás és, igen, tudom, hogy a bullying az mára már egy külön fogalom és mást ír le, mint amit mi öregemberek hiszünk és mi vén trottyok nem érthetjük, hogy a bullying az magyarul is bullying.

Csak hogy, akár hiszed akár nem, mi matuzsálemek is voltunk fiatalok és ugyanazokon átmentünk, amiken ti, sőt még a mi nagyapáinknál is előfordultak iskolai bántalmazások és az ő nagyapáiknál és bizony magyarul is meg tudtuk fogalmazni, hogy mi a túró történik az iskolában. :)

És igen, a régi időkben sem állt ki a tanár a bántalmazottak mellet vagy nem mindig tette. Nézzetek utána Judith Barsi édesapjának, akit azért bántottak a gyerekek, mert "fattyú" volt.

Nem mellesleg a tanár sokat nem is tehetne az ügyben. A tanár feladata a tanítás. Neki az értékelésénél nem azt nézik, hogy a kiközösített Sárika a tanév végére boldog gyermek lett-e és lettek-e barátai, hanem például azt, hogy milyen az átlaga az osztályainak a tárgyából.