Emberek,akiket kiközösítettek az osztálytársak?

Nem szóltam senkinek sem róla. Fiú létemre szégyelltem erről bárkinek is beszélni... Igazából nem kiközösítve voltam, hanem lelkileg folyton megaláztak, bántottak.

Nem egyszer voltam öngyilkosság közeli állapotban...

Volt pasim gimiben minden félét terjesztett rólam a kamu barátnők cserbenhagytak kb 3 maradt

Iskolát váltottam nemsokkal velük is megszakadt a kapcsolat

Egyikkel evekkel ezelott talalkoztam ramnezett nem is koszont

A masik 2 vel koszonunk ha latjuk egymast

Az emberek foleg a fiatalok konnyen agymosottak lesznek..

Nem volt semmi komolyabb oka vagy azóta sem tudom. Általában a külsőm miatt csinálták meg mert más volt az érdeklődési köröm, mint a többségé.

Eléggé megviselt, rossz volt mindent egyedül csinálni, miközben téged néztek és melletted pisszegtek. Soha nem felejtem el, milyen ez az érzés és ha mást látok ilyen helyzetben azóta, elsőként megyek oda hozzá és kezdek el vele beszélgetni.

Csak akkor szóltam a szüleimnek, ha nem csak kiközösítettek, hanem rám is szálltak.

Nem tudom, mi változott, de azóta annyira más életet élek és annyira központi figura vagyok a legtöbb közösségben, hogy olyan, mintha egy rossz álom lett volna. Már könnyedén barátkozom, ha egy emberrel nem jön össze, megyek a másikhoz, ki merek állni magamért és erősnek tűnök, ha épp az oroszlán bajszát akarják húzgálni. A gyerekkorom tönkretették, a felnőtt korom nem hagyom.

Utolsó! Olyan, mintha ezt én írtam volna!

Úgy gondolom, tényleg létezik ez a "kisugárzás" dolog! Vagyis, azt mondják, mindenkinek van egyféle aurája és kisugárzása!

Valószínűleg, a kevésbé magabiztos embereket, azokat, akik túl jó szívűek, sebezhetőek, hamar kiszúrja egy közösség és hamar kikezd vele!

Velem is mindig ez van még felnőttként is! Ha elmegyek egy idegen közösségbe, gyakran "betalálnak"! Van, hogy nőnemű is...

Aztán, meg szoktak lepődni és tudják utána, hol a helyük, ha félemelem a hangom vagy erélyesen fellépek! Főleg, mivel nagy darab is vagyok...!😅

Szóval, bevallom, nem szívesen megyek ismeretlen társaságba, mert tudom, hogy úgyis valamelyik nagyokos kiszemel magának...

Jól tanulok, kiközösített vagyok és csak akkor ismernek, mikor igénylik a segítségem. Általános iskolában jóval rosszabb dolgom volt ennél, bántottak, (néha tárgyakkal dobáltak, kihúzták alólam a széket, elvették a tárgyaim, amit elrejtettek előlem vagy fociztak vele) a lányok és sajnos a fiúk is. Nagyon sokat romlott az önértékelésem, nem tartom magam szépnek sem jónak, az emberekkel való kapcsolatomat illetően, a mai napig nem tudnék senkit magamhoz közelengedni, merthogy mindig ugyanaz a vége.

Szerintem mindenkiben hagyott egy ilyen vagy ehhez hasonló nyomott, akit bántottak az iskolában/munkahelyen.

19/L

Igen. Aki bántalmaztak az iskolás éveiben, maradandó nyomot hagy a lelkében!

Én is egy értéktelen senkinek tartom magam, aki nélkül jobb lenne ez a világ...