Szülők! Mi a véleményetek a gyermekeitek fiatal, pályakezdő tanárairól, hogyan viszonyultok hozzájuk?

Egyelőre csak az álláshirdetés van kint a suli honlapján, de még jelentkező rengeteg féle tanárból egyáltalán nincs.

Elfogadnám őket, ha jönnének. Az lesz a katasztrófa, ha nem lesz továbbra sem jelentkező.

Én is otthagytam 4 év után, nekem is az a véleményem, mint az előttem szólónak. :D

Egyébként voltak szülők, akik épp hogy örültek nekem, mert kezdő tanárként egy olyan osztályba raktak be, akit egy idősebb, rettegett és szigorú tanár tanított volna. Év közben sok szülő jött oda, hogy de jó, hogy én lettem a tanáruk, és nem ez a tanárnő...

De - és ami inkább a domináns volt sajnos -, nekem is inkább az a tapasztalatom, hogy általában lenézik, zöldfülűnek tartják a fiatal tanárokat a szülők, és azt hiszik, hogy mivel kezdő a szakmában, semmit nem ért az egészhez, "most jött le a falvédőről". Ezért bepróbálkoznak azzal, hogy manipuláljanak, megmagyarázzák, hogy kellene tanítanom és meg vannak sértődve, ha saját elképzeléseim vannak, és megmondom, hogy szerintem ez hogy van. Azaz nem az ő kottájukból játszok. Ezt én is nagyon utáltam, a legfelháborítóbb az volt, amikor egyes szülők egyszerűen le is tegeztek...

Tőlem is kérdezgették, hogy van-e már gyerekem, és igazolva érezték magukat, amikor megtudták, hogy nincs, hogy tessék, ők megmondták... Holott én sem értem az összefüggést. Ennyi erővel az a jó állatorvos, akinek otthon van kutyája-macskája? Ahogy az előttem szóló írta, szerencsére már nem kell ilyen hülyékkel foglalkoznom.

Az volt a tapasztalatom (és ezt nem hencegésből írom, tényleg ezt láttam), hogy a fiatal tanárok sokkal könnyebben megtalálják a közös hangot a diákokkal, főleg a mai világban. Egy mai gyerekre egy mai tanár, aki "beszéli a nyelvét", sokkal jobban hat, sokkal könnyebben motiválja a tanulásra, akár indirekt módon is. De ebben az is benne van, hogy amíg a régi tanárok alapvetően a hagyományos, frontális módszerekre vannak ráállva, az újabb, modernebb ismeretekkel kikerülő fiatal kollégák palettája sokkal színesebb és még van is energiájuk ezekkel kísérletezni. A tapasztalatról meg annyit, hogy az idősebb kollégákban inkább rutin van már, és nem tapasztalat. Ez a rutin viszont személytelen, a gyerekeket kategorizálja, hajlamosabb arra, hogy általánosságok, kiismert minták alapján gondolkozzon és tanítson-neveljen, és ne egyének alapján.

És abban sem vagyok biztos, hogy az idősebb kollégák szakmai háttere jobb lenne, mint az egyetemről frissen kikerülteké. Az új tanárok ugyanis a friss szakmai ismereteket tudják. Nem egy idősebb kollégával találkoztam már, aki leragadt néhány évtizeddel elelőtt és mivel már kiégett, a megszokott rutinjait pörgette le mellényzsebből. De már a deriválást, integrálást régen elfelejtette, mert "az úgy sem kell középszinten".

Úgyhogy egy csomó dolog van, ami igenis az "új seprű" mellett szól, a szülők véleménye egyébként is kit érdekel. A diákok ülnek bent az órán, a szülők pedig a saját fejük után menve okoskodnak csak.