Sulisok! Ti beszéltek bárkivel is a szünetben a családon kívül?

Nekem nagyjából az egyetem volt így. Középsuliban beszéltem azzal a 2-3 emberrel akikkel amúgyis bezséltem magánéleti dolgokró vagy összefutaottam az iskolán kívül tanév alatt. Velük nyáron is összefutottam Akikkel csak olyan volt a kapcsolaunk, hogy leckét kértünk, azokkal nyilván nem.

Az egyetemen meg pont ezért voltam szomorú, mert amikor jött a május. Elkezdődött a vizsgaidőszak és aki levizsgázott mindenből az köddé is vált. Június végén jó, ha 1-2 emberrel még összefutottam az egyetemen vizsgánál, de június végére már mindenki eltűnt és augusztusig semmit sem lehetett felőlük hallani. Ráadásul nekünk nem volt pénzünk, hogy utazzak és unatkoztam. Plusz nekem az egyetem épülete is hiányzott, hangulatos hely volt. Úgy augusztus közepe volt az amikor az egyetemi Facebook csoport feléledt a tárgyfevétel miatt, meg a tanároknak lehetett írni és az már adott egy vígaszt, hogy nesoára kezdődik a szemeszter, akkor mehetek vissza a helyre ahol szeretek lenni, ahol emberek között lehetek és ahol tudok kommunikálni is másokkal. Szóval a szemeszter vége és a következő szemeszter eleje között a nyár nekem hosszúnak tűnt és nem élveztem, mindig vártam, hogy vége legyen és újra kommunikálhassak az emberekkel.

A lányom most érettségizett a fiam meg most volt negyedikes. A lányom heti szinten találkozott/találkozik nyáron az osztálytársaival. A fiam meg közösen megy kirándulni/táborozni/játszóházba/játszótérre a legjobb barátjával.

Az unokahúgom most volt kilencedikes ő meg nem tálálkozgat senkivel sem.

A gyerekeum felsősök, és mindkettő aktív társasági életet él a nyári szünetben. Nem csak írogatnak, hanem találkoznak is a barátaikkal minden nap. Hol itt alszik valaki, hol ők másnál, néha követni is nehéz. Meg persze táborok, az egyiknek augusztustól az edzés is elkezdődött.

Nem elveszett gyerekek szerencsére.