Csak engem zavarnak ezek az anyagi különbségek?

Ha nem nagyképűek, normálisak veletek is, akkor mi a gond?

Mindig lesz nálad szebb, jobb, okosabb, gazdagabb ember, ezt jobb, ha elfogadod.

Engem is most stresszeljen az, meg zavarjon, hogy te gimibe jársz, elég azokat a tárgyakat jól megtanulnod, amiből érettségizni fogsz, és mivel "csak" ennyit kell tanulnod, gond nélkül bekerülsz majd egyetemre? Míg aki szakközépiskolába (bocs, szakgimnáziumba) jár, annak érettségi évében még egy csomó szakmai tárgyat is teljesítenie kell, és vizsgázni belőlük, nemám csak matek-töri-magyar stb és kész.. Most ennyi erővel rád is irigyek lehetnének mások, hogy te gimnáziumba jársz, jobb esélyekkel indulsz a továbbtanuláshoz.

Engem is zavar minden ÉRDEMTELENÜL SZERZETT anyagi különbség, ami jelentős nagyságrendű. Ez egészen egyszerűen tisztességtelen előny egy jobb élethez, ami ebben az undirító putri országban keveseknek adatik meg. A többség vért izzadva gürcöl azért, hogy tyúklépésekkel előrébb juttassa — ha magát már ebben az életben nem is — de legalább majd a gyerekét, unokáját, és egy saját tulajdonú kertes családi házban dögölhessen meg 50 éves kora után, mivel elviszik a túlhajszoltság, az állandó stressz, és a munka miatt kialakult egészségügyi panaszok milliói, miközben a Lakatos Krisztiánó a kisujját nem fogja megmozdítani egész életében, amég az idősebb Lakatos úrnak jól termel a prostituáltfuttatás, meg időben érkeznek a védelmi pénzek.

Egy X5-ös Béemvének, és egy GLS Merdzsónak egyébként még semmi köze nincs jelentősebb gazdagsághoz, ilyenekből bármelyik átlagos kábítószerkereskedőnek parkol legalább egy a háza előtt Budapesten.

Nálunk is ez volt gimiben azzal a különbséggel, hogy én a Rózsadomb lábához jártam és ott az osztály harmada volt a társadalom felsőbb rétegében.

Általános végén apám úgy gondolta, hogy tart nekem egy szent beszédet, hogy én sose fogok arra a szintre eljutni, amit a leendő osztálytársaimnak a fenekük alá toltak(/fognak tolni), de ne érezzem majd rosszul magam tőle és hát én természetesen jó sokáig egy senkinek éreztem magam nagyrészt ennek a "beszélgetésnek" köszönhetően.

Nálunk is mindenki normális volt és sose bántottak senkit az anyagi helyzete miatt.

Mostmár nagyjából sikerül a jelenlegi helyzetemben jól éreznem magam és igyekszem nem a pénztől függővé tenni a boldogságom.

A világ gerjeszti az irigységedet. Szerintem normális.

Ez tulajdonképpen egyfajta igazságtalanság érzése is. Miért megy nekik jobban, ha az én szüleim is dolgoznak annyit, talán még többet is...

Szar itt Magyarországon a szitu. Ez a nagy büdös helyzet. Nálunk rosszabbul asszem már csak Románia áll. Ba + :)