Egy 15 éves lány vagyok aki nem bírja a korosztályát! Hogyan lehet elviselhetőbbé tenni a gyerek kort?

Velem is pont ugyan ez a helyzet..Mindenhol azt érzem, átmosott agyú emberek vesznek körül..

"Mindig is érettebbnek és intelligensebbnek tartottam magam a korombelieknél" - A tudásunk cinikussá, az eszünk barátságtalanabbá tesz minket..Örülj annak, hogy értelmesebben gondolkodol mint a többiek, próbáld meg azzal elviselhetőbbé tenni a gyerek korodat, hogy segítesz a többi embernek a környezetedben. 16/F

Idővel rá fogsz ébredni arra, hogy ha érettebb vagy (vagy csak annak tartod magad) a társaidnál, azzal nem vagy jobb náluk, nem nyersz semmit. Az, hogy felszeretnél nőni mutatja igazán, hogy mennyire gyerek vagy még. Gyerekkorban nagyon fontos, főleg a gimnáziumi évek alatt,hogy elsajátítsa az ember a kapcsolatépítés mikéntjét, hogy hogyan szerezzen barátokat, közelebbieket és távolabbiakat egyaránt, mert a végén azon kapja magát, hogy ott van 20+ évesen és nincs egy barátja sem, szóval ne akarj felnőni még :)

Az, hogy saját ízlésed van, valóban hátrányt jelent még olyan fiatalon (tudom, mert én is olyan voltam, mint te), de hidd el, hogy hosszú távon nagyon kifizetődő lesz, főleg ha orvosi, vagy műszaki pályán képzeled el a jövődet és nem valami bölcsész, vagy közgazdász pályán, mert azokról inkább nem is mondanék mást csak annyit, hogy az az igazi gyűjtőhelye a csordaszellemű embereknek (meg lehet kövezni érte, de ez az én véleményem).

Hogy mit tudsz tenni? Alkalmazkodsz és igen is megpróbálsz beolvadni a társaid közé, vagy olyan közösséget keresel, ahol jól tudod magad érezni.

Remélem tudtam segíteni :)

Ha van bármi egyéb kérdésed, nyugodtan írj privátot!

Akár kezet is foghatunk; szerintem vannak itt páran, akik pontosan tudják, miről beszélsz. De ettől csak neked lesz rosszabb, csöppség.

Nem kell birkasorba állnod, és ugyan nem érnek fel téged ésszel, de túl korai lenne elszigetelődnöd tőlük. Azt hiszed a felnőttek jobbak? Nézz jobban körül; amint kikerülsz az iskolából százszor több rosszakaró, irigy és sunyi ember akar majd eltaposni, és ha nem vagy elég talpra esett, pik-pak le is nyomnak; az Életben pedig olyan borzasztóan magányosnak fogod magadat érezni, ezzel az egyedi világszemlélettel a sok buta egyén között és azzal, ha már most elkülönülsz az ismerőseidtől, hogy bőgni támad majd kedved - drasztikus, de nem mondok hülyeséget.

Téptem én is eleget a hajam, de aztán rájöttem, hogy bolondság lenne pont nekem rosszul érezni magam a többi ostobasága miatt. Nekem az segített, hogy kialakítottam egy pár fős haveri kört, akikkel több a közös téma (letisztáztuk, hogy amihez valaki nem tud hozzászólni, azt hanyagoljuk), jobban el lehet poénkodni (kisebb-nagyobb őrültségek kellenek a gyerekkorba, csakhogy legyen mire visszaemlékezni és elmesélni), és nem traktáltam magamat azzal, hogy "Istenem, de irgalmatlanul ostobák vagytok", mert az apró szájhúzásokat, őszintétlen mosolyokat, csendességet igenis kiszúrják. Ha kiül az arcodra, miket gondolsz róluk valójában, tönkre tudod tenni seperc alatt a kapcsolataidat, higgy nekem, én is az utolsó pillanatokban kapcsoltam, hogy elszigetelődni, cinikusan figyelni másokat, baromkodásokból kimaradni nem tesz jót senkinek. Akik közelebb érezték magukat hozzám, őket megbántottam, szinte már nem mertek hozzám szólni, mert látták a szememben, hogy csak lesajnálóan figyelgetem őket.

Azt mondom, hülyülj el velük egészséges keretek között, könnyebben tudod kihúzni a tanévet, őrizd meg ezt az általános mindenkivel-jóban-levősdit, mert még nem tudhatod, mikor jöhet jól pont egy-egy ismerős, és ne akarj olyan gyorsan felnőni! Élvezd ki, amíg gyerek vagy, ennél már csak rosszabb lesz, ne csessz ki magaddal.