Ti mit tettetek volna a helyemben? Bunkó voltam?

A mai nap egy barátom szolt hogy az osztálya által nyert pályázattal kimehetnek külföldre ingyen. Viszont megüresedett egy hely, és ha 1 fővel is kevesebben vannak nem mehetnek, mert csak fix létszámnál kapják meg a támogatást. A tanár mivel ő sok embert ismert ezért a barátomat kérte meg hogy kerítsen valakit. Ő rám gondolt. Én nagyon örültem neki és már le is lett beszélve a tanárral aki örömmel fogad. Én nagyon örültem. Már nagyon rég vágytam egy hasonló útra, csak eddig nem engedhettük meg magunknak. Viszont nemrég megkeresett két osztálytársam akikről kiderült hogy az egyik eredetileg is ment volna az útra, de mivel ott nincsenek nagyon barátai, ezért egy másik osztálytársammal akarna menni. Megkértek hogy mondjak le az útról és adjam át a helyem neki. A köztünk lévő viszonyról annyit kell tudni hogy nincs. Az osztálynak abba a felébe tartozik akikkel én és az osztályon belüli barátaim nem nagyon kommunikálunk szóval a személyisége szinte semleges nekem. Arról aki eredetileg menne annyit kell tudni hogy régen egy kevés helyre mentünk együtt az akkori baráti körrel. De mivel mindig csak én hívtam és én neki soha se jutottam eszébe magától ezért egy idő után felhagytam vele. Azóta is engem mindig kifelejt a programokból, ami egy ideig elég rosszul esett. Szóval ők ketten alapvetően tesznek rám magasról, de ma mégis odajöttek hogy adjam oda az utamat nekik. Először ledöbbentem, majd megkérdeztem hogy milyen választ várnak erre. Nem feletek, én meg elmondtam hogy nem akarok bunkó lenni, de én is nagyon szeretném ezt az utat. Utána megpróbálták úgy hogy adnak cserébe 1000Ft-ot (igen, ezer forintot). Ezt is visszautasítottam. Ekkor azzal jöttek hogy ők is megtennék értem, és akkor egyikőjük se megy ha nem mehetnek mind2-en. Itt lezártam a vitát. Utána egy kicsit elszégyelltem magam. Szerintetek jól döntöttem? Vagy oda kellett volna adnom?