Miért várják el egyes tanárok, hogy tiszteljék ôket csak azért, mert tanárok?

a kettes hülye, ne foglalkozz vele.

Nem azért nem köpnek le az utcán, mert minden szembe jövő tisztel. vagy igen? :D

A tisztelet kölcsönös kell, hogy legyen, és érdemek, nem pedig titulusok vagy kor (azaz állapot) alapján kell adni.

Attól függ, milyen értelemben beszélünk tiszteletről. Alapvető emberi tisztelet mindenkit megillet, főleg olyan embert, aki autoritás / a feljebbvalód. Szóval itt pont az a kérdés, hogy milyen típusú tiszteletet vár el az adott tanár. Azt teljes joggal várja el, hogy a gyerek ne pofázzon neki vissza útszéli proli módon, ne zavarja az órát rendbontással stb, mert a gyerek tanulni van benn. Ez amúgy is az életre készít fel, mert a suliból kikerülők 90%-a vkinek az alkalmazottja lesz, és ott is egy szó nélkül el kell viselni a főnök utasításait, vagy legalábbis a kritikát udvariasan, higgadtan megfogalmazni, és csak akkor, ha a munkavégzés, az elkészülő termék stb. szempontjából fontos, nem azért, mert "ez így gáz". Vagyis lehet ellenkezni meg hisztizni, de akkor hamar az utcán találja magát az ember.

Azokat a fajta tanárokat viszont én is rühelltem, akik ezen felül vártak el kvázi talpnyalást. Pl. volt olyan tanárom, aki elvárta, hogy a 10perces szünet utolsó 2 percében már mindenki síri kussban üljön az osztályteremben, mert ő úgy akar belépni pontban becsengetéskor a terembe, hogy mindenki csendben vigyázzban állva várja... ha meg beszédhangot hall, akkor a hetes írja fel a táblára, hogy ki volt a "rendbontó"... na, ez már tényleg túlmegy az egészséges határon.

(Szerintem is, ahogy az előttem írók..)

Nézd léteznek bizonyos illemszabályok, nyilván tudod is.

Egy tanár, de egy tanuló sem feltétlenül illembajnok.

Ez van, ez egy tény.

Ha egy tanár alázattal viselkedik a megtanítás iránt, akkor magától tiszteletre méltó...de csak látszólag, az is kell, hogy a tanuló is alázatot érezzen a megtanulás iránt, ebből következik majd a megtanító iránti tisztelet is. (Az ügyből, egyrészt..)

Másrészt beszélhetünk olyanról is amire durván, de utaltak előttem: az ember iránti tiszteletről (nem a tanárság irántiról). Tehát alapvetően az embert tisztelni bennük, és azon felül még azt is hogy tanár (ha ugye alázattal, avagy ténylegesen az: egyszerűen szólva jó tanár).

..és akkor ott van a szokásos probléma a bu.kó ember aki adott esetben pl. tanár (de lehetne más is!, mindegy)

Az elvárás csapdája.

Pl. nem létezik az ő tiszteletre méltó tulajdonsága, ha viselkedésében embertelen..vagy tanárságában hiányos.

Nem létezik, ezért kell erőltetnie. (Ha létezne nem kellene erőltetnie, eszébe sem jutna)

Azt hiszi hogy létezik, de nem, azaz tévedésben él és kész.

(abban is téved, hogy az illemszabály elvárandó dolog...pedig iskolában megtanítandó, életben megvalósítandó,..a követelőzés nem illemszabály, hanem a tehetetlenség jele.)

A tanulónak is van elvárása (de ha igaza lenne, és a tanárnak ott és akkor másmilyennek kellene lennie, jelen vagy múlt időben, akkor az egy tévedés az ő részéről.)

Szóval az elvárás hibája vica-versa létezik és az illemtani hiányosság is létezhet.

Ha éppen nem durran el a fejed egy olyan "tanártól", akire szerintem gondolsz (mert akkor igen nehéz :)) ), gondolj arra is, hogy szegény tévedésben él.

..és arra is hogy nagyobb csapda vár arra különösen tisztelet ügyben, akinek hatalom adatott, nekik nehezebb megvalósítani a tiszteletreméltóságot.

Többet bíztak a személyükre...többet hibázhatnak, többet is fognak hibázni.

Ez van.

Igazad van abban, hogy jobb lenne, ha jobbak lennének, de… nem létezik illemszűrés, sem óra-kontroll felettük…azaz gyakorlatilag egyedül vannak. Egyedül nehezebb jóvá válni.