Mit árul el egy osztályközösségről ha azért nincs osztálykirándulás mert érdeklődés hiányában nem szervezik meg?

Egy évben egy darab osztálykirándulás lenne. A kb 30 fős osztályból sokan még akkor közölték hogy nem jönnek amikor még el se kezdték szervezni amikor még azt se lehetett tudni hogy hova meg mikor.

De amikor egyik ember a másik után mondta le, és a résztvevők száma 10-re apadt, az of közölte hogy akkor nem lesz kirándulás.

A másik opció hogy ha nincs kirándulás akkor tanítási nap van helyette de ez se hat meg senkit, aki nem jött volna, az tanításra se jön majd el. Elmegy a dokihoz kiíratja magát egész hétre és csók.

Meg lehetne kérdezni mi az hogy 1 db kirándulás van egy évben. Hát még 1 db se kell senkinek mi lenne ha több lenne.

A kirándulás egyébként 1 napos lett volna, több napos szóba se kerül. Más iskolákban hallok 2-3, akár még több naposról. Itt ilyesmiről szó sincs, még terv szintjén sem.

Lehetne mondani hogy több naposra tán szívesebben jönne ez a korosztály – középisk- de én tudom hogy nem így van. Nem jönnének azok oda se.

Amikor még általánosba jártam, a létező legdurvább fegyelmezési eszköz az volt, hogy eltiltottak valakit az osztálykirándulástól. A legpofátlanabb fiú is egyből bekussolt, ha közölték vele, hogy nem jöhet.

Itt meg az az alap hogy eleve senki se akar jönni. Eltiltás itt? Ki is röhögnék a tanárt. Hiszen úgyse jönne senki.

Más program sincs. Itt nálunk nincs színházlátogatás, nincs múzeumi nap, semmi sincs.

Persze kinek is lenne. Ki menne el? Szinte senki, az a pár ember aki meg talán menne, azokért meg nem szervezik meg.

Mondjuk ha tanár lennék én se égetném magam egy 30 fős osztályból 5 emberrel mint „osztálykirándulás”. Röhej.