Miért nem hiszik el a szüleim, hogy egy diák életében igenis fontos lehet a Facebook?

Első ránézésre biztos azt gondoljátok hogy valami eszement internet függő vagyok. Leírok néhány konkrét helyzetet, hátha lesz aki megért.

Suli után mindenki rohan haza, mintha kergetnék. Valaki otthon kitalálja hogy milyen jó volna másnap közösen fagyizni. Kiírja az osztály Facebook csoportjába az ötletet és néhány órán belül a 22 főből 21 biztosan látja, mert ez az felület amit folyamatosan figyelnek. Az az egy, aki nem látja, az én vagyok, mert nekem megtiltották hogy legyen profilom. Másnap az osztály nagyrésze úgy készül, hogy visz fagyipénzt és elkéretőzik otthonról, hogy később ér haza, mert suli után fagyizni megy. Csak én kullogok szomorúan haza egyedül, mert nem tudtam róla. Legtöbben amúgy vidékről járunk be mindennap és azért az nem pálya hogy csak úgy előzetes bejelentés nélkül a későbbi busszal megyek haza.

Másik eset: A velünk párhuzamos osztály ugyanazt a történelem dolgozatot írja, mint mi. Most ők előbb írták meg. Az egyik gyerek ott lefényképezte a dolgozat lapot és átküldte az én egyik osztálytársamnak, aki rögtön feltette a csoportba. Igen tudom ez csalás, de azt nem hiszem, hogy itt lenne olyan aki sosem csalt, vagy aki diákként ne lett volna szomorú, ha ő egyedül marad le egy ilyen lehetőségről.

Szóval egyre jobban bosszant hogy csomó mindenből csak ezért kimaradok. Sunyiban nem tudok csinálni, mert egyetlen gép van nálunk, az is a nappaliban. Ahogy jönnek mennek mindig látják mit csinálok és direkt nézik is.

15 L